2020. január 26., vasárnap

18. hét (vége)


Odáig fajult a Gyermek növesztése, hogy tegnap két idegen néni konkrétan jött és megsimogatta a hasamat. Mondanám, hogy kedves tőlük, de igazából nem értem, mi visz rá bárkit arra, hogy egy vadidegen testét megérintse. 

Be kellett szereznem kismamafelsőket, mert bár eddig se hordtam nagyon testhezálló cuccokat, hirtelen a mellem is növekedésnek indult, úgyhogy szinte minden szűk. Melltartókat is kellett vennem, és bár online rendeltem, csak egyszer fogtam mellé (pun not intended), és másodjára már sikerült a jó méretet belőnöm, és ezzel is úgy vagyok, mint a kismamanadrágokkal (amiket kb. a 12. hét óta hordok amúgy), hogy annyira kényelmesek, nemterhesen is ezeket kéne hordanom!

Ma voltam másodszor kismamajógán, vasárnaponként van, nagyon jólesik, főleg nyújtunk meg a majd a szüléshez szükséges izmokat erősítjük. Meg relaxálunk sokat, ami közben egyesek hajlamosak elszenderedni... 

Csütörtökön "beírattuk" a Dedet a bölcsibe, azaz felvetettük a várólistára, mert itt sajnos nagyon kevés az állami/önkormányzati fenntartású bölcsi, és messze nincs elég hely a gyerekeknek, úgyhogy a terhesség 4-5. hónapjában van épp időben az ember ahhoz, hogy elcsípjen egy helyet, mire a gyereke kb. 10 hónapos lesz... 

Ami a belsejemet illeti, nem nagyon tudok miről beszámolni, néha mintha már-már éreznék valami kis kaparászást, izomrángáshoz hasonlító izét a hasamból, de olyan ritkán és rövid ideig és gyengén, hogy mindig csak utólag regisztrálom, hogy lehet, hogy a Baba volt az. Még mindig ráérek állítólag, de már tökre érdekel, hogy milyen az, amikor tényleg érzem a magzatmozgásokat. Ahogy időben egyre távolodom az előző ultrahangtól, úgy frusztrál egyre jobban, hogy nem tudom, minden oké-e bent, de szerencsére egyre közelebb van a következő vizit (febr. 4.) időpontja, úgyhogy remélem, addig nem kergetem magam teljesen az őrületbe. 
"Terhestüneteim" nincsenek szinte egyáltalán, az étvágyam hatalmas, de érdekes módon nem vagyok éhesebb, mint régen, csak még akkor is éhesnek érzem magam, amikor már az előttem levő kaja felét eltüntettem. :D Éjszaka már nem hatszor kelek pisilni, csak két-háromszor, és az oldalamon egész jól tudok aludni úgy, hogy a hasam alá teszek egy párnát. Amúgy a terhesség előtthöz képest eddig kb. 3 kilóval vagyok nehezebb, de az első trimeszter közepéhez képest majdnem 8-cal. De minden vizsgálatkor megmérnek, és még egyszer se kifogásolták a súlygyarapodást, úgyhogy én se zavartatom magam. 

A 20. heti (!!) uh után jelentkezem. :)

2020. január 7., kedd

16. hét


Ma megint láttam a fiúcskát ultrahangon, minden értéke tökéletes, meg az enyémek is, úgyhogy lassan talán elhiszem, hogy ennek bizony egy gyerek lesz a vége. :D Amúgy hálistennek a második trimeszter eddig tényleg sokkal jobb, mint az első, a gyomorégésen és a gyakori pisilésen kívül nem igazán van tünetem. Húzódnak az izmok, szalagok, meg ki tudja még, mik a hasamban, de rugdosást egyelőre nem érzek (első terhességnél korai is lenne, és ebből a szempontból ez elsőnek számít). 
A munkahelyemen már megbeszéltem a gyest, és lassan ránézünk a bölcsődékre is...