40+0

Micsoda nap! De nem, még nem szültem. :D 

forrás

Szóval mentem délelőtt a rutin csekkre, már amennyire ez a terminuskor még rutinnak számít, és először is a két asszisztens közül az egyik azzal fogadott, hogy mit keresek még mindig itt? Mondom köszi, higgyel el, hogy nem rajtam múlik. Persze ő ezt viccesnek szánta. Haha. Akkor először volt ctg, ahol már megint nem volt egy darab összehúzódásom se, meg vérnyomásmérés, ahol már megint magas volt a vérnyomásom, nem nagyon, csak egy kicsit, de már hetek óta ez van, hogy amikor odaérek izgulva, akkor mérik először, és persze, hogy kicsit magasabb, mint a normális, aztán megmérik újra a ctg után, amikor már gyakorlatilag félálomban vagyok, és akkor meg jó. 

És aztán a vizsgálat, ahol először is megtudtam, hogy van egy minimális húgyúti fertőzésem, úgyhogy egyrészt kaptam rá egy egyszer beveendő port, másrészt kellett még pisit adnom a laborban, hogy tenyésszék ki és kiderüljön, van-e más baj esetleg. Másodszor is a doki kb. könyékig felnyúlt, keresve a bébi fejét, marha kellemetlen volt (de közben arra gondoltam, hogy mi ez a szüléshez képest), és csalódottan mondta, hogy nagyon fönt van még a feje, egyáltalán nincs a szülőcsatornának még a közelében se, és ez hetek óta változatlanul így van... 

... úgyhogy akkor csütörtökön megindítják! 

Hát itt kihagyott a szívem egy ütemet asszem, mert akármilyen kontrolfrík vagyok és szeretem előre tudni, mikor mire lehet számítani, ez azért váratlanul ért. Pláne, amikor utána a doki mondta, hogy tudjak róla, hogy az ilyen ok miatt indított szülések leggyakrabban császárral végződnek. Huhh! 

És akkor ezek után még egyszer kellett vérnyomást mérni, vajon az egekben volt? Nyilván. Szuper időzítés. :D Úgyhogy leültettek még egy félórára és utána megint megmérték - "átmentem", épphogy. :P 

Mostanra sikerült lenyugodnom, és arra koncentrálok, hogy már csak három nap, és itt lesz a kisbabánk, akárhogy is bújik ki! 

39+0

Továbbra is minden a legnagyobb rendben, szülésnek egyelőre semmi jele, a ctg (is) tökéletes. Ellenben a fiatalember már több mint három kiló, és a doki szerint tuti lesz négy, mire kijön. Szerintem az anyjára ütött. 

a Google jól megmondja, milyen a harmadik trimeszter :D

38+1

Nem nagyon tudok érdemiről beszámolni, teljesen hihetetlen, hogy most már tényleg bármelyik nap akár meg is születhetne a kisfiunk. Semmi jele egyelőre, vagy hát semmi általam érzékelhető jele - tegnap voltam CTG-n, a gép nem mutatott összehúzódásokat, viszont rendes vizsgálat csak jövő hétfőn lesz, akkor talán ki fog derülni, tágul-e már a méhszáj vagy mi van. Ha ugye addig meg nem szülök! :P 

Még mindig nem parázom túl ezt a szüléstémát, továbbra is a kíváncsiság dominál, meg hát ott van az a megnyugtató tudat, hogy létezik fájdalomcsillapítás (és annak is különböző fokozatai). Biztos vagyok benne, hogy nem lesz kellemes, de nincs választásom. (Kivételesen még ez is inkább megnyugtat, mint idegesít, pedig amúgy nem szeretem, ha kikerül a kontroll a kezemből.) 

balra 38 hetes babalak, jobbra a bepakolt kórházi cuccok tartalma

37+0

Mindig bullshitnek éreztem, hogy ódegyönyörű a terhes (pardon: várandós) női test, de azt be kell vallanom, hogy harminc évem alatt sose éreztem magam ennyire jól a testemben! Mondjuk a combom belsején levő vörös csíkokról le tudnék mondani, de még azok se érdekelnek. :D 

36+5

Ma voltam ctg-n, gyönyörű szívhangot produkált a fiatalember, és kétszer-háromszor próbált ugyan elmászni a ctg elől, de ugye már nincs hova, úgyhogy pár másodperc után megtalálta a gép megint. Akkorákat zakatolt, csak néztem (hallgattam)! 

Aztán a ctg után meglepetésszerűen megjelent a dokim (mára csak ctg volt betervezve), és mondta, hogy ha van kedvem, megnézhetjük ultrahangon, mert most épp nincs dolga. Ingyen és bérmentve :D Nyilván igent mondtam, az ultrahangnál már csak az ingyen ultrahangot szeretem jobban! 

Két dolog derült ki: a gyermeknek van orra, és már 2800 gramm. Jézuska, mi vár rám. :D

Minden oké, megint megdicsérte a magzatvizet, és aztán utólag láttam, hogy beleírta a kiskönyvembe a "méhnyak" rovatba (!), hogy "2000", de nekem nem mondott semmit, hüvelyi ultrahangot meg nem csinált, szóval nem tudom, ezt vajon hasi uh-n lehet látni? (Azt jelenti, hogy a méhnyak 2 ujjnyi, és zárt. Alapesetben ez 3000, azaz három ujjnyi és zárt, itt lehet olvasni róla, ha valakit bővebben érdekel.) Na, szóval valami nyoma mégiscsak van, hogy itt hamarosan szülés lesz. Összehúzódásaim száma kereken nulla. 

35+2

Vajon az öttel ezelőtti bejegyzésben foglaltak (miszerint a kisfiunknak, amíg ő nem akarja, nem lesz publikus digitális lábnyoma) megszegésének számít, ha megosztom a ma kapott képek egy részét? :D Ha annak számít is, sajnos nem tudok ellenállni a kísértésnek, na és a fogadalmaim úgyis a születés utánra vonatkoznak, ugye. Szóval íme Pofazacskó Úr őméltósága 35 hetesen és 2 naposan. 

Minden rendben vele, továbbra is lent van a feje, ma nem mászkált el a ctg elől sem, úgyhogy az én vérnyomásom is oké maradt. A magzatvíz tiszta.

Kaptam olajat gátmasszázshoz, meg málnalevél-teát az összehúzódások serkentésére. És megbeszéltük a maradék négy (!) vizsgálat időpontját, feltéve ugye, hogy nem szülök előbb. Hát, már nagyon látszik a vége! 

A súlygyarapodásom a terhesség előtthöz képest 19, a tizenegyedik heti méréshez képest (akkorra fejeztem be a hányást nagyjából) 23 kiló. Vicces lesz ezt majd leadni. 

jó a buli odabent (34+3)

(és utólag látom csak, hogy véletlenül ugyanaz a felső van rajtam, mint a legutóbbi hasonló videókor, csak most látszik is)

befordult! :)

Rendes gyerek ez, meghallotta, hogy így sajnos nem tudom természetes úton még csak megpróbálni se megszülni, úgyhogy magától befordult, semmit nem éreztem belőle, a szokásos mozgásokon kívül. :D (Ezt ma egy nettó másfél másodperces ultrahangon állapította meg a doktornénim, amiért a rövidsége miatt nem is kellett fizetnem!)

33. hét

Bálnaüzemmódban vagyok most már pár napja. Nehezen és nem szívesen mozgok, a fotelből felállni nem igazán tudok, tegnap elsétáltam a postára és teljesen kifáradtam, a bébi mindenhol nyom, néha kifejezetten kellemetlen, ahogy mozog, de persze ha meg nem mozog, akkor az a bajom, szóval na. Ennek ellenére a mai viziten az derült ki, hogy csak két kilót szedtem föl az elmúlt négy hétben, pedig sokkal többnek érzem a növekedést. 

33+0

Azt hozzá kell tennem, hogy nem könnyítem meg a magam dolgát, mert szinte kizárólag tésztát és édes dolgokat eszem, meg gyümölcsöt, amennyit csak találok itthon :D 

Na mindegy, beszéljünk a bébiről, ő érdekesebb. Ma láttam az ultrahangon, ez a legértékelhetőbb kép, amit kaptam róla, orrlyukak premier plánban:

Olyan szívesen megnéztem volna a kis arcát rendesen, utoljára 10 hete láttam a nagy ultrahangon, de olyan pózban volt, hogy a doki mondta, hogy teljesen fölösleges próbálkozni is. Apropó póz, keresztben fekszik a kis drága, szóval vissza kell mennem jövő héten, hogy megnézzük, hajlandó-e befordulni... Ha nem fordul be, és úgy folyik el a magzatvíz, az para, és kaptam erre vonatkozó utasításokat is (azonnal lefeküdni hanyatt, lábakat felpolcolni, és hívni a mentőt), kicsit ijesztő, de egyelőre igyekszem nem aggódni, mert még van pár hete, és a legutóbbi ultrahangon is lent volt a feje, szóval meg tud még fordulni, és ezt a doki is megerősítette. 

A számszerű adatok is érdekesek az uh-kép bal felső sarkában: 2066 gramm, az már egy egészen emberi szám, és 30 centis a törzse, szóval az egész gyerek minimum 45, az is már olyan méret, amitől nem hőkölök hátra, hogy úristendepici. Az engem kicsit meglep, de igazából nem tulajdonítok neki jelentőséget, hogy bár a doki mindkét értékre azt mondta, hogy normális, a gép ebből két különböző terhességi kort és terminust következtett ki, és egyik se az, amit nekem kitartóan mondanak. :D Most rákérdeztem direkt azért, és azt mondta, hogy június 22-26. De mint tudjuk, a babákat nem érdekli, hogy mikorra vannak kiírva. Részemről töltse be a 37 hetet és forduljon be, és utána jöhet. 

Egyébként ha végül nem fordul be és császár lesz a vége, engem az se izgat, semennyi jelentősége nincs a szememben, hogy valaki hüvelyi úton vagy császárral szül-e (pláne, hogy az esetek nagy részében nincs is választása), kizárólag az érdekel, hogy a gyerek egészséges legyen, ne legyen neki traumatikus a születésélmény, és nekem se legyen nagyon szar. Ebben a sorrendben. 

Volt ma is ctg, amit most már egyre nagyobb meggyőződéssel utálok, ugyanis a baba folyton elmászott és hosszú percekig kellett keresni a szívhangját, és bár közben a szülésznő meg én is éreztük, hogy mozog, azért ez ijesztő, pláne amikor ugyanabban a helyiségben ott van egy másik kismama, akinek bezzeg a babája egyhelyben marad és szép szabályosan ver a szíve és ezt hallanom is kell (mindkét monitor ki van hangosítva). Kedvencem, amikor besípol a gép, mert túl sok ideje nem találja a szívhangot. Nem lenne szabad a kismamákat ezzel ijesztgetni. :P 

A következő felvonás, hogy jövő szerdán visszamegyek ultrahangra, aztán pénteken meg aneszteziológussal és szülésznővel van randim (nincs fogadott szülésznőm, mindenkiben megbízom), és valamikor még ez utóbbit megelőzően egy vérvételt is meg kell ejtenem. 

várakozás (32+3)

Ágyunk még mindig nincs, de tegnap óta van használtan egy "bölcsőnk", szóval most már lenne hova tenni a fiatalurat, amikor úgy dönt, hogy jönne. Pelenkát is vettünk, két fajtát, meglátjuk, melyik jön be. Mosok, vasalok, pakolok, egyszóval rakom a fészket. Eddig szuper a gyes! ;) 

már csak 2 hónap!

Érdekes az időérzékem mostanában: a terhesség előtt a két hónap hosszú időnek tűnt, ilyen "ki tudja, mi minden történhet még addig", "hol van az még"-kategóriának, most meg kicsit be vagyok szarva, hogy már CSAK két hónap, az SEMMI, itt van egy SZEMPILLANTÁS alatt... És hát azt mondják, az idő múlása akkor érződik csak igazán gyorsnak, amikor az embernek már van gyereke. Amúgy szerintem a járvány is hozzájárul egy kicsit, mert belátható időre nem lehet eleve tervezni (utazásokat mármint), és így a legkorábbi időpont, amikorra reálisan bárkinek a látogatása szóbajön, az késő nyár-kora ősz. Elvileg a szüleim jönnének meglátogatni, az volt a terv, hogy július közepén (nagyságrendileg), utána meg a másiknagymama, meg valamikor a két nagybácsi (az öccseink) és aztán a barátok, de hát a fene tudja, mi lesz ezekből. 

Az első trimeszterben még végtelennek tűnt az egy-egy ultrahang közötti másfél-két hét, pedig az micsoda luxus volt, most 4-5 hét is eltelik, és érdekes módon nem vagyok türelmetlen (persze ha lehetne, hetente benéznék most is). Mondjuk sokat segít, hogy a gyermek szétrúgja a bordáimat, így van folyamatos visszajelzés, hogy minden oké. :D Brrr, azt az első trimeszteri szenvedést nem kívánom vissza, még ha objektíven nézve ez azért egy könnyű terhesség is. 

Felmerült a tesókérdés közben, igazából nem tesó-, hanem védekezésszempontból. Egyikünk se akar megint elkezdeni védekezni, és mindketten akarunk még egy gyereket. Na de mi van, ha azonnal összejön? Gyakori, hogy meddő pároknál az első, évekig várt terhesség után nagyon könnyen jön(nek) a következő(k). Mekkora a jó korkülönbség? Mennyi pénzünk van nekünk erre? És idegrendszerünk? :D Persze aztán lehet, hogy azt fogjuk mondani, elég nekünk egy gyerek is... 

A poszt címére visszatérve, olyan teendőink vannak a következő egy-másfél hónapban (hogy ne maradjon semmi az utolsó pillanatra), hogy a babaágy megszerzése az ismerősöktől, akik odaígérték, pelenka és related holmik beszerzése, autósülés beszerzése (kiderült, hogy amit vettünk használtan babakocsi-együttest, annak az autósüléséhez nincs isofix-alj, és ezt a modellt már nem forgalmazzák), bébimonitor beszerzése, gyerekszobában rendrakás, online szülésfelkészítő megtekintése, aneszteziológussal való személyes vagy telefonos konzultáció (ennek legalább időpontja is van: május 15.), kórházi pakk összeállítása (mától megint engedik, hogy a kispapa bent legyen, halleluja!)... meg a másik kétezer-hatszáz dolog, ami nem jut eszembe. 

31. hét a bulika

harmincon túl

Annyira azt érzem, hogy nem fogom én június 22-ig húzni ezt a terhességet... aztán persze lehet, hogy a ded rámcáfol. Nehéz is vagyok meg türelmetlen főleg, siettetném is az időt, de közben remélem, hogy mire szülök, normalizálódik a kórházi helyzet annyira, hogy a kispapa végig bent lehessen velünk, na és persze a maternity leave is úgy van számolva, hogy a valós szüléstől 12 hét, nem a kiírt időponttól, szóval minél később, annál jobb. 

Az a terv, hogy május közepére legyünk ugráskészek: legyen kész a szoba mindenestül, és legyen összepakolva a kórházi csomag. Az még egy hónap. És onnantól még egy bő a kiírt időpont... mondtam már, hogy türelmetlen vagyok? Meg nagyon-nagyon kíváncsi is, hogy ki sül ki ebből. :)) 

Jövő péntek az utolsó munkanapom, mentálisan már "kicsekkoltam", hihetetlenül motiválatlan vagyok, de próbálom összeszedni magam, hogy a leendő utódomat ne lehetetlen helyzetben hagyjam ott. (Egyelőre nincs egyébként utódom a covid-szitu miatt, és úgy néz ki, hogy július 1-jétől lesz csak, addig meg szétdobják a feladataimat a meglevő kollégák között.)

A szüléssel kapcsolatban olyan érzésem van, mint anno gyakran vizsgák előtt: tudom, hogy már csak egy pici hiányzik, hogy teljesen fel legyek készülve, de már nincs kedvem tanulni, inkább nekikezdenék a vizsgának, mert már bennem van a drukk és nem tudok a tanulásra koncentrálni, és annak ellenére, hogy nem tudok mindent, biztos vagyok benne, hogy jól fog sikerülni. Ha még nem mondtam volna: türelmetlen vagyok. Majd emlékeztessetek erre, amikor egy párnapos, -hetes újszülöttel zombiként mászkálok a lakásban és visszakívánom a terhességet, amikor még akkor alhattam, ehettem és tisztálkodhattam, amikor akartam. :P

30+3 (tegnap)

29. hét

Az eheti pocakfotó:

Megvolt a CTG, elég para volt - nekem, laikusnak, aki sose látott ilyet. A bébi szívhangját és a méhösszehúzódásokat monitorozzák (utóbbiak nem voltak), és hallani is lehet, de főleg egy kijelzőn látni a számokat, és az elején tök jól indult, 140-160 között mozgott a szívhang, ami teljesen normális, aztán elkezdett fluktuálni, de nagyon kilengett, volt, hogy lement 57-re, sőt, egyszer a gép azt mutatta, hogy nincs, na azt a pillanatot nem kívánom senkinek, de aztán a következő pillanatban meg felugrott 140-re, majd 185-re, majd 210-re. Majd visszament 135-150 közé és ott is maradt. Állítólag meg az orvosom szerint ez tök normális, hát rám azért a szívbajt hozta. Még szerencse, hogy csak fél óra volt, de abban is úgy elfáradtam, hogy legszívesebben a nap további részét átaludnám.

Volt utána még ultrahang, ami bruttó másfél percig tartott, azt tudtam meg belőle, hogy tiszta a magzatvíz, szép a placenta, egészséges méretű a bogyóka (ebben a sorrendben). Két darab teljesen értékelhetetlen képet kaptam. 

Következő CTG+UH négy hét múlva, május 5-én - harminchárom hetesen!!! Én már azt se értem, hogy hogyan lehetek majdnem 30 hetes, de hogy még utána is lesznek hetek, és a bébi a mindenféle applikációk szerint még a jelenlegi súlyának kétszeresét is fölszedi közben, de hosszában már csak pár centit nő... hát... oké... :D 

helló, április!

Arról szerettem volna írni, hogy mi volt a tegnapi terhesgondozáson, de sajnos nem tudok, mert nem volt. Jövő hét keddre tolták, és akkor még örülhetek, hogy/ha nem marad el úgy, ahogy van. Mondjuk azt olvastam, hogy a 28. héttől kéthetente javasolt csekkolni a magzatot (legalábbis Amerikában), nem tudom, ez most itt hogy fog alakulni. Szerencsére aggodalomra nincs okom, úgyhogy igazából csak sajnálom, hogy nem láttuk tegnap a kisbabánkat, de majd kedden. Mi ez ahhoz képest, hogy egy csomó lombikot stb. elhalasztanak...