Micsoda nap! De nem, még nem szültem. :D
Szóval mentem délelőtt a rutin csekkre, már amennyire ez a terminuskor még rutinnak számít, és először is a két asszisztens közül az egyik azzal fogadott, hogy mit keresek még mindig itt? Mondom köszi, higgyel el, hogy nem rajtam múlik. Persze ő ezt viccesnek szánta. Haha. Akkor először volt ctg, ahol már megint nem volt egy darab összehúzódásom se, meg vérnyomásmérés, ahol már megint magas volt a vérnyomásom, nem nagyon, csak egy kicsit, de már hetek óta ez van, hogy amikor odaérek izgulva, akkor mérik először, és persze, hogy kicsit magasabb, mint a normális, aztán megmérik újra a ctg után, amikor már gyakorlatilag félálomban vagyok, és akkor meg jó.
És aztán a vizsgálat, ahol először is megtudtam, hogy van egy minimális húgyúti fertőzésem, úgyhogy egyrészt kaptam rá egy egyszer beveendő port, másrészt kellett még pisit adnom a laborban, hogy tenyésszék ki és kiderüljön, van-e más baj esetleg. Másodszor is a doki kb. könyékig felnyúlt, keresve a bébi fejét, marha kellemetlen volt (de közben arra gondoltam, hogy mi ez a szüléshez képest), és csalódottan mondta, hogy nagyon fönt van még a feje, egyáltalán nincs a szülőcsatornának még a közelében se, és ez hetek óta változatlanul így van...
... úgyhogy akkor csütörtökön megindítják!
Hát itt kihagyott a szívem egy ütemet asszem, mert akármilyen kontrolfrík vagyok és szeretem előre tudni, mikor mire lehet számítani, ez azért váratlanul ért. Pláne, amikor utána a doki mondta, hogy tudjak róla, hogy az ilyen ok miatt indított szülések leggyakrabban császárral végződnek. Huhh!
És akkor ezek után még egyszer kellett vérnyomást mérni, vajon az egekben volt? Nyilván. Szuper időzítés. :D Úgyhogy leültettek még egy félórára és utána megint megmérték - "átmentem", épphogy. :P
Mostanra sikerült lenyugodnom, és arra koncentrálok, hogy már csak három nap, és itt lesz a kisbabánk, akárhogy is bújik ki!
