Szerintem nem is írtam, hogy pár nappal azután, hogy a hatodik héten volt szívpulzálás, rámírt a gyerekkori legjobb barátnőm, hogy kéne beszélnünk, és aztán még mielőtt az élő beszédre sor kerülhetett volna, kiderült, hogy ő is terhes, és 9 nappal jár előttem. Végig a terhesség során szinte naponta beszéltünk tünetekről, benyomásokról, készülődésről, vizsgálatokról, szóval amiről az ember lánya ilyenkor csak tud, és nagyon-nagyon szuper volt ezt együtt végigcsinálni. Ráadásul vele nagyon össze voltam-vagyok nőve nagyon kiskorunk óta, szóval tényleg egy csoda, hogy pont egyszerre voltunk terhesek. A múltidőből már kiderülhetett, tegnap, 18-án megszületett a kisfia, végül császárral, a kiírt dátum után 5 nappal, és hipercuki! Én meg csak nézegetem a képeket, és olvadozom, és kicsit irigykedem, meg ettől csak még türelmetlenebb vagyok, de közben tudom, hogy már csak pár nap... De annyira szuper, nagyon örülök nekik, és hát az a bébi valami tünemény, és azt hiszem, ebben majdnem annyira elfogult vagyok, mint a saját anyja. :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése