#10

Már hetek óta érzek ilyen bugyogást, bugyborékolást az alhasamban, de nem tulajdonítottam neki jelentőséget, egészen máig, amikor gondoltam, megkérdezem a google-t, mi lehet ez, és persze rögtön kijött, hogy ez a terhesség egyik jele is lehet, és mindenkinek volt ilyen a nemtomhanyadik hétben, vagy hasonló, na mondom, fasza, ezek után hazafele iszonyatosan elkezdtem émelyegni a buszon, utána még órákig nem is múlt el, hát persze, hogy titokban örültem neki, miközben persze szar érzés volt, és akkor nem bírtam ki, és teszteltem egyet 15 perce, 3.5 óra nemivás és nempisilés után, szóval tutira elég sűrű volt (bocsánat a tmi-ért), erre nem negatív lett? :'( Hol lehet kikapcsolni azt, hogy az ember folyton mindenre azt hiszi, hogy terhes, és állandóan reménykedik?? (És most már nincs is itthon több teszt, remek. Tuti, hogy belőlem él az amazon.)

#9

A tegnap reggeli just for fun-tesztem nyilván negatív lett, de mint mindig, most is tudtam előre. Közben regisztráltam az özönvíz előttinek kinéző ciklus.hu-ra, hogy hátha hihetőbb dátumokat ad meg ovulációra, de abszolút mintha tankönyvi huszonnyolc napos ciklusaim lennének, úgy számol, pedig már beírtam az elmúlt egy évi összes mensimet. Hát most ez mind a hír.

#8

F*szkivan! Az elmúlt héten két olyan nap is volt, amikor azt éreztem, hogy na most megjön mindjárt, le akart szakadni a derekam, fájt az alhasam is egy kicsit, szex is volt, szóval tényleg minden adott volt egy jó kis vérzéshez, be is tettem betétet, hogy nehogy a nap közepén váratlanul érjen a dolog (el voltunk utazva (sic)), erre sehol semmi! Tesztet nem vittem magammal, de holnap reggel csinálok egyet, just for fun.

#7

Fizikailag továbbra sincs semmi hír (biztos, ami biztos, ma reggel is teszteltem, elvégre kétnaponta emelkedik a hcg... #se), viszont arra gondoltam, sorra veszem, mik azok a lelki/pszichológiai issue-k, amik esetleg akadályozhatják a teherbeesést. Bár alapvetően racionális vagyok és a biológiai okokat előbbre helyezem a lelkieknél, mégis biztos vagyok benne, hogy egy fel nem dolgozott, ki nem beszélt (horribile: megoldatlan) probléma segíteni semmiképp nem segít a helyzeten. 

Tegnap visszaolvastam egy másik, hasonló témával foglalkozó blogot, és ott írta a szerző egy korábbi bejegyzésben, hogy az egyik sikertelen lombik után elment asztrológushoz, aki elmondta neki, hogy neki a munka a fő ösvénye az életben és ott fog/tud érvényesülni, nem a családban. Én az asztrológiában nem hiszek semennyire sem - bár el szoktam néha olvasni az aznapi horoszkópomat és mindig mosolygok magamban, ha valamit aktuálisnak érzek belőle, de annyira általános a megfogalmazás, hogy bármire és bárkire rá lehet húzni (nyilván horoszkópja válogatja) -, de ezen elgondolkoztam, hogy nekem is fontos a szakmai előmenetel meg a munkahelyem, meg hogy ott szeressenek, megbecsüljenek és fontos legyek, és vajon nem túl fontos-e. Ezt nem tartom komoly gondnak, csak érdekes gondolkozni rajta, hogy a karrier vajon befolyásolhatja-e ilyen lelki szinten a gyerekvállalást. A munkahelyi stressz biztos befolyásolja, de az nálam most már szerencsére nem nagyon van. 

Szóval az issue-k, avagy mik jutnak eszembe (a rózsaszín unikornisos szivárványos idill mellett), amikor elképzelem a terhességet/kisgyerekes létet?

- A férjem előtt semmiféle igazi apai illetve családmodell nincs. Nem ismeri az apját a mai napig, az anyukájával és az öccsével élt (az öccse pontosan egy napon született az enyémmel, mármint egy évben is!, mi ez, ha nem égi jel? :)), amíg össze nem költöztünk. Az anyukájával a viszonya elég vegyes, leginkább kiabálni szoktak egymással (telefonon meg személyesen is), én ezt a kezdetektől nagyon rosszul viselem, és egyszer mondtam is Neki, hogy nem szeretném, ha a gyerekünk ennek az erőszakos kommunikációnak valaha is a fültanúja lenne, és ezt nagyon rossz néven vette, mondván, hogy még mindig jobb kiereszteni az érzelmeket és őszintének lenni egymással ("hol máshol, ha nem a családban"), mint lenyelni mindent és mindenféle pszichoszomatikus betegségeket meg depressziót összeszedni. Na de kábé ha eszembe jut, hogy a gyerekünk egyáltalán találkozik az anyósommal, már attól rosszul vagyok, márpedig ez elkerülhetetlen lesz, hiszen anyósom lesz az egyik nagymama. A család többi, távoli része az anyósommal következetesen haragot tart és soha többet nem állnak szóba egymással. 

- Itt el is érkezünk az én családomhoz. A modell önmagában tankönyvi: apa, anya, nővér, öcs. De anyukám előtt nem volt anyai modell, mert az ő anyukája 12 éves korában meghalt (tüdőrák), és emiatt a kamaszkort és ami utána volt, anyu egész egyszerűen nem tudta (jól) kezelni, vagy nem úgy, ahogy nekem jó (lett) volna. Ettől most is tök rossz érzésem támad, ahogy írok róla, szóval elteszem máskorra, de még a családomra visszatérnék annyiban, hogy apukám az anyósom tökéletes ellenpontja, semmiféle érzelmet nem ad ki, nagyon könnyen megbántódik viszont, olyankor nem lehet vele bírni, majd' fölrobban, de az istennek se kiabálna vagy bármi, inkább lenyeli, van is jó kis pszichoszomatikus bélproblémája meg mániás depressziója. Az ő családja is egy sikertörténet, az anyukája, az egyetlen nagymamám, szintén nem egy érzelmes valaki, sőt, és nála az udvariasság mindenen felül áll, a lakásban minden tipp-topp, a nagypapámnak nagyon jó kedélye és humora volt (azon az ágon ő volt az egyetlen normális ember, komolyan), de ő sajnos tavaly nyáron meghalt. A nagynéném meg, apu húga, egy nagyranőtt gyerek, 50-en fölül van, de mindenben igényt tart a kiszolgálásra, szegény nagyon szeretetreméltó és nagyon szánalmas egyben, ezt elég nehéz a helyén kezelnem, mert mindig úgy érzem, mintha én lennék az idősebb, nem fordítva. 

A fentieket nyilván nem úgy kell érteni, mintha nem szeretném a családomat vagy a férjem családját (mondjuk anyósomat csak mérsékelten), de egyikünk előtt sincs olyan igazán jó modell, amit követni lenne érdemes. És persze a távolság még jobban megnehezít mindent, és ez a harmadik dolog, ami mindig eszembe jut:

- Külföldön akarom én ezt a gyereket megszülni és fölnevelni, tényleg? És itt nem az identitásról szóló bullshit a probléma, hogy majd nem lesz eléggé magyar (mihez képest?), hanem hogy annyira más lesz az ő gyerek- és fiatalkora, mint az enyém, hogy hogy fogom tudni ebben őt megszólítani, segíteni, irányítani, ha kell, hogyan tudok én ebben neki partner lenni majd? Ez talán minden probléma közül a legnehezebb, mert erre nincs megoldás. Én szívem szerint simán hazaköltöznék, (még) nem kötődöm ide annyira, hogy ez nagyon nagy trauma legyen, de egyrészt a férjem hallani se akar erről, másrészt a józan eszemmel tudom, hogy a legjobb, amit a gyerekemmel tehetek, az az, ha ide születik, nem pedig a mai Magyarországra. Közben viszont az is ott van, hogy ha én boldogtalan vagyok, amiért nem otthon vagyunk, akkor azt a gyerek is megérzi, akár már az anyaméhben is, és ettől azért meg akarnám kímélni. És azt se szeretném, ha a gyerektől azt várnám, hogy ő legyen a "kárpótlás" itt a hiányzó barátaimért, ez nagyon nem lenne fair vele szemben. 

Annyira elképzelhetetlen, hogy a gyerekem csak turistaként ismerje Magyarországot, Budapestet, azokat a helyeket, ahol én a gyerek-, kamasz- és fiatal felnőttkoromat töltöttem. És az elképzelhetetlent szó szerint értem. 

Meg hát olyan jó lenne, ha a nagymamák és nagybácsik és az egyetlen nagypapa, aki lesz, és az összes barátaink meg tudna látogatni majd minket sokkal többször. Persze amikor gyesen leszek, akkor nem kell külön szabit kivennem, szóval ez az egy legalább sokkal könnyebben megoldható lesz, mint most (kivéve apukám esetében, aki nem hajlandó repülőre ülni, és még egyszer se volt itt...). :P 

Szóval ezekkel a gondolatokkal küzdök, ha nem is nap mint nap, de elég sokszor, és hát nem tudom, hogy oldjam meg őket. 

#6

Semmi változás. Pár napja eléggé érzem az alhasamat, mintha történne valami, szerintem pms, a hangulatom is elég csapnivaló volt mostanában, vagyis inkább hullámzó, és olyan nehéznek érzem magam (hmm... talán mert az vagyok :D), persze az istennek se akar megjönni, hátha majd a szextől, ez a legjobban bevált módszer. :P Ha abból indulok ki, hogy 30 napos nálam egy szabályos ciklus, akkor 8-án kellett volna megjönnie, tehát hatodik napja késik. De ha abból indulok ki, hogy tavaly nyáron se menstruáltam júliusban (se augusztusban), akkor meg még teljesen időben vagyok. :P A felírt gyógyszereket múlt kedd óta szedem, a folsavból és a Metforminból már ünnepélyes keretek között ki is dobtam az első kiürült leveleket. 

Közben képezem magam folyamatosan mindenféle fertilitási "szakirodalomból" (értsd: még az eddiginél is több, erről szóló blog), és valahol megakadt a szemem az AMH (anti-Müller hormon) értékeken, hogy azt fontos figyelni. Azt mutatja meg, hogy a petefészek működik-e vagy már a kimerülés közelében van, van-e használható pete, illetve lehet-e stimulálni. Kíváncsiságból megnéztem a szeptemberi hormonleleteimet, hogy vajon mi a helyzet, tökre meg is ijedtem egy pillanatra, mert a korai petefészek-kimerülés ijesztő lenne, de megnyugodtam, mert az eredményem 4.26 mg/l, a referenciatartomány pedig 0.67-9.49, és itt* olvasom, hogy "Ha 20 évesen legalább 4,5 ng/ ml az AMH szintje, 25 évesen 3,8 ng/ml, 30 évesen 2,9 ng/ml, a menopauza nagy valószínűséggel csak 50 éven felül fog bekövetkezni." Amúgy annyira vicces, hogy ha a referenciatartomány felső harmadában van az eredmény, akkor az meg már valószínűleg PCOS-re utal... Szóval csak azért, mert valami belül van a referenciaértékeken, még egyáltalán nem biztos, hogy jó.

Előbányásztam továbbá a 2013. februárban, még a MÁV-kórházban végzett monstre vérvétel eredményeit is, szintén kíváncsiságból, nyilván már nem releváns, csak most már kicsit más szemmel nézem. 

A cukorterhelésnél már tudtam, mit kell nézni: a 120 perces inzulin nem mehet a 60 perces alá. Nem ment (60: 4.1, 120: 11.6), azt nem tudom, az értékek magasak voltak-e, mert nincs ref.tartomány. IR-em tehát nincs, vagy legalábbis négy és fél éve nem volt (most meg szedem rá a Metformint, hogy ne is legyen). 

A másik, ami érdekelt, a prolaktin: gyönyörű volt, 14.5 mg/l (ref.tart: 2.8-29.2). 

Viszont.

Megnéztem az FSH:LH arányt is, ebben az az érdekes, hogy ha az LH magasabb, akkor gyanús, hogy PCO. Négy éve nem volt magasabb (FSH: 5,9 IU/l, LH: 3,5 IU/l). Tavaly szeptemberben viszont de: FSH: 3.7 IU/l, LH: 10.5 IU/l. Erről majd megkérdezem a dokit, amikor legközelebb megyek/beszélünk.

Ja, és ki kell javítanom magam, az előző bejegyzés óta azt is megtanultam, hogy a pajzsmirigy-alulműködés túl magas, nem pedig túl alacsony TSH-t okoz. Hiába, jó pap is...

*ez egyébként egy iszonyatosan hasznos és igényes, tudományos munkával felérő blog!

#5

Ma a nap közepén felhívott a dokim, hogy a makroprolaktinom (prolaktin, tisztítás után) negatív lett, ami aaaannyira jó hír!!!!! :) Szeptemberben ez is magas volt. 

Cserébe viszont alacsony a TSH-m, szedjek L-thyroxine-t. Már egy hete szedem. :)

Viszont 4 napja késik, és már két tesztet is lepisiltem, ez az új hobbim. Találjátok ki, negatívak lettek-e*!

*segítek: igen

#4

Nyüssz! Nem csökkent a prolaktinom. 

Azt nem tudom, nőtt-e, mert ugyanott csinálták ugyan a vérvételt, de szeptemberben az még egy másik cég volt, és különbözőek a mértékegységek is! #szegényembertmégazágis  

Szeptember:

5.2-26.5 (ng/ml) - nekem volt 31.0

Most:

2.8-29.2 (ng/l) - nekem 41.1

Vicces amúgy, mert a mostani leleten három kategória van megadva referenciaértékként: nő, terhes nő, menopauzán átesett nő, és az én értékem természetesen a terhes nőébe esik. Természetesen. :P 

Ezen kívül nézték a TSH-t, pont a referenciaérték közepén van, és ugyanannyi, mint tavaly szeptemberben, illetve nem tudom, mert a szeptemberi leleten csak egy tizedesig írták ki a számokat, a mostanin meg kettőig (2.9 vs 2.97 mUl/l). És itt legalább a mértékegységek is ugyanazok. :D 

Asszem írok a dokinak.

#3

Na visszamentem ma reggel a dokihoz, és szinte pontosan az történt, amire számítottam: elmondtam, hogy azóta se semmi, megkérdeztem a prolaktint, és a ciklusomra is visszatértünk.

Visszafele haladva, a ciklusomat nyugtázta, elmondtam, hogy mely hónapokban nem menstruáltam, fölírta, de nem kommentálta; a prolaktinomra azt mondta, hogy igen, magas volt, de "nem vészesen", de most azért nézzük meg újra - vettek is vért, két napon belül lesz eredménye; aztán az volt az első kérdése, hogy a férjemet vizsgálták-e már, mondtam, hogy nem, úgyhogy adott beutalót spermiogramra, nekem meg azonnal petevezeték-átjárhatóságira (hiszterográfia, az egész méhüreget kontrasztanyaggal vizsgálják), meg felírta az alábbiakat:

- Metformin 500 mg - 1 hónapig napi 1, utána 2 hónapig napi 2

- L-thyroxine 25 mcg - 3 hónapig napi 1

- folsav - 3 hónapig napi 1

- D-vitamin - 6 hónapig kéthetente 1 ampulla

A spermiogramot két nap absztinencia után kell elvégeztetni, a hiszterográfiát meg a ciklus első felében. Persze nem tudom, mennyi a várakozási idő, szóval ezeknek még utána kell nézni, mielőtt nekiugrunk, de mindkettő bele kéne, hogy férjen a nyárba (nagylelkű vagyok a ciklusommal meg a kórházi várakozási idővel is). 

Sokkal testközelebb érzem a leendő gyerekünket, mint eddig bármikor!