élet tünetmentesen

július 18. vs. július 28.

Őszintén szólva én nem tudok örülni annak, hogy a tapintásra érzékelhető enyhe mellfájdalmon kívül semmi tünetem nincs, hiába mondja mindenki, hogy ez alapvetően nem rossz dolog. Olyan sok dolgot olvastam/olvasok a sztereotíp terhességről, hogy egyszerűen nehezemre esik elhinni, hogy a tünetek nélkül is minden oké lehet odabent. Azért két-háromnaponta tesztelek még, csak hogy csekkoljam a bogyókát, de ahogy a ma reggeli teszten is látszik, szépen erősödik a csík, néha-néha érzek odalent valamit, amit nem tudok azonosítani, meg pms-jellegű hátfájdalom, mindjártmegjön-érzés, ezek így naponta párszor jelentkeznek, de amúgy szerintem konkrétan ritkábban pisilek és jobban alszom, mint korábban. :D 

És azt vettem észre, hogy sehol semmi öröm vagy eufória, és még mindig képtelen vagyok kijelentő módban és teljes hittel azt mondani (még magamban is), hogy terhes vagyok. Pedig orvosi megerősítést is kaptam már... Én, aki annyira vártam, hogy ez bekövetkezzen, most nem tudok neki örülni, helyette csak aggódom, hogy minden oké legyen. Utólag majd persze dühös leszek (meg kicsit már most is), hogy elrontom itt magamnak a terhességet, mert ki kéne élveznem magát a tényt meg a tünetmentességet is... Talán majd a következő ultrahang után, amikor már lesz embrió meg szívhang, akkor valóságosabb lesz. 

Ti hogy voltatok ezzel, el tudtátok hinni, át tudtátok magatokat adni az örömnek? 

és le kéne tenni a kokaint is

Mondta ma a teljesen lelazult nődokim. :D Mire a férjem: "szólhatott volna előbb, akkor nem vásárolok be tegnap..." :D 

Szóval nagyon kedélyes első UH volt, minden oké, a kis bogyókezdeménycsíra méhen belül van és a korának megfelelően fejlődik, "van várandósság", hogy a dokit idézzem. Jó, de mennyi a kora? kérdezte a leendő anyuka, aki már most mindent is szeretne pontosan tudni. Hát, három-négy hét lehet, mondta a doktor, akinek ez a hatszázezer-negyvenharmadik terhessége. 

Első vérvétel és második UH szűk három hét múlva, aug. 13-án. Nyers hús, alkohol, pasztőrizálatlan tej és mosatlan kéz ellenjavallt, szexelni és repülni lehet. 

A leendő gyermek, jelenleg petezsák a Kismókus munkanevet kapta, ugyanis mindenki egybehangzóan állítja, hogy az alábbi képen egy mókus látható. Mivel kiskoromban a kedvenc állatom volt és most is imádom, nincs ellenvetésem. :)

A poszt hangvétele könnyed, belül viszont óriási para van, hogy minden oké legyen! 

három nappal később

Hát szóval ez valami elképesztő. Szerda délután itthon voltam, és fogalmam sincs, milyen indíttatásból, rápisiltem egy tesztre, mondván, hogy eggyel több negatív már igazán nem számít. Aznap még amúgy nem is kellett megjönnie, csak másnap vagy harmadnap; pms-tüneteim voltak, és igazából semmilyen konkrét okom nem volt a tesztelésre. Kijött először a kontrollcsík, ahogy szokott, de már közben nagyon halványan látszódott a tesztcsík is, én meg fogtam a kezemben a tesztet és nem hittem el, és hajtogattam, hogy úristen úristen úristen, és közben remegtem. 

Aztán egyre sötétebb és erősebb lett a tesztcsík, én meg teljesen kész lettem, hogy mi van??? Miii??? Ez most AZ??? Úristen úristen úristen bazmeg bazmeg bazmeg!! 

Még elég régen megígértem a legjobb barátnőmnek, hogy neki fogom először elmondani, ha amikor ez bekövetkezik. De nem vette föl a telefont!!! :D És másodszorra sem és harmadszorra sem. Úgyhogy felhívtam anyukámat, aki nagyon örült, aztán a kedves apukát (ő dolgozott), aki nagyon meg volt döbbenve, mivel pár órával korábban találkoztunk és akkor még semmi jele nem volt semminek. :D Majd amikor vele letettük, visszahívott a legjobb barátnőm, és végre meg tudtam vele is osztani, hogy úgy tűnik, terhes vagyok! 

Az "úgy tűnik"-et azóta is fenn kell, hogy tartsam, sajnos, mivel orvoshoz csak kedd reggelre kaptam időpontot. Grrr! 

Szóval az alábbiak mind csak feltételezések egyelőre.

Az utolsó menstruációm időpontja alapján ma lehetek 4+3 hetes. A babó akkora, mint egy mákszem, és most ágyazódik be. Ahhoz képest, hogy milyen pici, baromira elfáraszt már most (mi lesz itt pár év múlva?!), nulla energiám van mindenhez is, illetve étvágyam se nagyon. Néha érzek éhséget, de gyorsan elmúlik, és egész nap olyan... furán érzem magam. Nem nagyon komálom az édes dolgokat, főleg a csokit (!). Tegnap mondtam a kedves apukának, hogy nem tudom, ha nem teszteltem volna, érezném-e mindezeket, érzékelném-e, hogy valami más, vagy ez mind placebo. :D Ezt már soha nem fogom megtudni.

Koncentrálni nem nagyon tudok semmire, de ez az óriási izgalom és visszafogott boldogság miatt is van - majd a hivatalos megerősítés után merek igazán örülni csak -, és a munka egész jól el tudja terelni a figyelmemet, tegnap egyszer (!) azon kaptam magam, hogy már percek óta nem jutott eszembe a terhesség. :D 

Természetesen keddig minden reggel tesztelek, de fura módon abban valahogy nem kételkedem, hogy ott lesz-e mindkét csík. Érdekes, hogy sose hittem el igazán, hogy valaha lesz kétcsíkos tesztem, nem tudtam elképzelni, most meg... Csak kétcsíkos tesztjeim vannak. | | <3

Szóval úgy tűnik, a kettővel ezelőtti bejegyzés nem lehetett véletlen... :))))

kisvirag2019? ;)

Ma délután 15:23. Kedden megyek dokihoz. Jujj!!!!