A vetélés óta, de különösen most, hogy azóta megint menstruáltam, és testközelbe került a ttc, azaz az újabb próbálkozás, rettegek. Rettegek, hogy terhes leszek és rettegni fogok a vetéléstől. Rettegek, hogy megint elvetélek. Rettegek, hogy nem leszek terhes. Rettegek, hogy talán megint évekbe telik, mire terhes leszek. Bekövettem egy csomó ilyen témájú insta-accountot, és néha azt gondolom, ez hiba volt, vagyis most is hiba, és ez csak lehúz, és erősíti a rettegést: látom, ahogy nők regisztrálják a ciklusuk minden fázisát, teherbe esnek, elvetélnek, megint próbálkoznak, teherbe esnek, majd rettegnek, aztán (egyelőre) minden oké, aztán mások megint elvetélnek... De már hónapok óta követem őket és most már többükkel úgy vagyok, mint a blogokkal: túlságosan érdekel az életük ahhoz, hogy abbahagyjam. Náluk se találtam választ a legfontosabb kérdésre: hogyan lehet nem rettegni?
Igazából ez nagyon szomorú, hogy tőlünk mind "elvették" a felhőtlen babavárást, mert soha nem fogjuk tudni ugyanúgy átélni a terhességet, mint valaki, aki sose vetélt el.
Kedvenc válaszaim a kérdésre a "próbálj nem ezzel foglalkozni", "ne gondolj rá", "ne idegesítsd magad ezzel", "úgyis megéreznéd, ha baj lenne", stb. Ebben a pillanatban még valóban fölösleges azzal foglalkoznom, hogy mi lesz, ha megint terhes leszek, de nem tudok nem gondolni rá.
Őszintén megvallva, nekem az első trimeszter mindkét kislányomnál durva volt, ha nem vetéltem volna el előttük, szerintem akkor sem élveztem volna igazán. Egészséges félelem meg a legeslegelső terhességemnél is volt annak ellenére, hogy azelőtt még nem éltem át vetélést. Második kislányomnál a nagy miatt nem volt alkalmam nagyon agyalni, bár ő iszonyúan megkínzott az első 16 hétben. Ha jól belegondolok, terhességet én csak a 18. es 36. hét között élveztem egyrészt a természetes és vetélés miatti félelem, másrészt a hányinger/hányás nyújtotta korai "örömök" miatt.
VálaszTörlésEgy nő, aki régóta vágyik gyerekre,szerintem mindenképp fél picit, vagy nagyon, hisz minden idegszálával óvni próbálja a kis kincsét.
Én azt mondom,a rettegésbe is "bele lehet jönni" :-) Sőt, az első vizsgálat után drasztikusan csökken a rettegés foka, ha minden rendben van. Csak el kell jutni odáig. Aztán vannak hullámvölgyek, amikor nagyon félsz, de másnap teljes magabiztossággal érzed és hiszed, hogy minden oké :-)