2019. február 24., vasárnap

tanácstalanság

Negyvennegyedik ciklusnap.


Nagy kár, hogy hőmérőzéssel nem lehet előre megállapítani, mikor lesz peteérés (ha egyáltalán, ugye). A 35. napon a fertility friend úgy döntött a hőmérsékletek alapján, hogy a 27. ciklusnapon volt peteérésem. Na, ennek tökre örültem, egyrészt mert nem sokkal előtte voltunk együtt, volt rá pici esély, hogy még pont jókor, másrészt így akkor egy kb. negyvennapos ciklusom lett volna, ami még nem extrém hosszú. Két nappal később viszont, mivel leesett a hőm, a 29. napra rakta az ovulációt, ami alapján terhességre semmi esély nem volt, viszont a kb. negyvennapos ciklus még mindig stimmelt volna. Aztán mivel csak nem akart lent maradni a hő, visszavont minden, ovulációra vonatkozó tippet, és most úgy néz ki a dolog, hogy még nem is volt peteérésem. :D 
(Tankönyvi ciklusban ovuláció után megemelkedik a hő, majd menstruáció előtt leesik megint, ebből kb. napra pontosan lehet tudni, mikor fog megjönni.) 

A 33-36. ciklusnapokon hihetetlen erős pms-tüneteim voltak, már mintha menstruáltam volna, olyan érzésem volt, le akart szakadni a hátam, görcsölt a hasam, "húzott" lefele a méhem (?), és kb. óránként hittem azt, hogy na most tuti megjött. És nem! És akkor leesett a hőm, gondoltam, na akkor most már tényleg. És nem! Úgyhogy az is eszembe jutott, hogy hátha beágyazódás, a tünetek és a hőmérséklet leesése is akár erre utalhatna. De ebben nem hittem/hiszek igazán, mert se az ovutesztek, se a hőmérőzés nem utal arra, hogy olyan időpontban lett volna peteérésem, amikor a teherbeesésre volt esély, és az összes teszt negatív is. Úgyhogy a szokásos: várakozó álláspont.

Egyre biztosabb vagyok benne, hogy a nyári terhességem nem a Clomidtól volt, az csak véletlen egybeesés volt, hogy szedtem és volt is peteérésem. Most ez a harmadik clomidos ciklusom november óta, és nemhogy teherbe nem estem tőle, meg se jött, ilyen utoljára a Clomid előtt volt. :(

Akárhogy is, április 2-ra foglaltam időpontot egy endokrinológushoz.

2019. február 10., vasárnap

tanulom a ciklusom

Teljesen hülyének érzem magam: kiderült, hogy semmit, de semmit nem tudok a ciklusomról. Ez a kisvirag20189-projekttől függetlenül is így van. Kicsit utánaolvasva például megtudtam, hogy nem az a termékeny nyák, amire én azt hittem, hogy az, de komolyan, mennyi ész kell ahhoz, hogy az ember ezt megguglizza? Ugyanakkor ez nagyon örvendetes hír, mert a naptárat nézve és észben tartva, hogy nem 28, hanem 35-40 napos ciklusaim vannak (de hogy ezt is így alig 16 év menstruálás után sikerült tudatosítanom...), pont azokon a napokon (:D) volt tojásfehérjés nyákom, amikorhoz képest két héttel meg kellene, hogy jöjjön. Vagyishát nem kellene, de na. Szóval a luteális fázisom még mindig oké. 
Ha ezt "előre" tudom, mármint hogy ilyen ciklushosszal meg tünetekkel kell számolni, annyi csalódástól meg negatív teszttől megkímélhettem volna magam! Novemberben ilyenkor (30. ciklusnap) már azt hittem, késik, most tudom, hogy még legalább egy hét, mire egyáltalán meg kellene jönnie. 

Nyilván rohantam a naptárhoz, hogy csekkoljam, júniusban hogy alakultak a dátumok, és kb. ugyanazokon a ciklusnapokon voltunk együtt most is (csak még többön), mint akkor... :)

Ami egyelőre nem túl biztató, az egyrészt az ovutesztelés, ebben a hónapban a "legpozitívabb" se volt pozitív, ráadásul a végtelenségig, a 22. ciklusnapig kellett erre is várni, utána meg még két tesztet csináltam, mindkettőn szinte csak egy vonal volt már. Fene tudja. Másrészt a hőmérőzés, amiből egyelőre csak azt a következtetést tudtam levonni, hogy valami gond biztosan van, mert alacsony az alaphőmérsékletem (35.8-35.9), ez pajzsmirigy-alulműködésre utal(hat), de arra szedek gyógyszert, viszont akkor lehet, hogy nem eleget?, illetve nincs egy egyértelmű mintázata a hőmérsékletnek, pl. peteérés után fel kéne, hogy emelkedjen és a luteális fázisban végig magasabban kellene lennie, mint peteérés előtt. Ehhez képest az enyém totál össze-vissza van (részben mert nem pontosan ugyanakkor mérem minden egyes nap, de nem fogok ezért hamarabb fölkelni...):

Az első napokon sikerült hónaljban mérnem, mert ennek se olvastam utána, aztán már de. Azóta szájban mérem. Aztán beteg voltam pár napig, hőemelkedéssel, azért nincs a 11-12. ciklusnapra beírva semmi.Aztán ilyen fura lett. 

Azt tűztük ki a férjemmel, hogy ha a következő ciklus se sikeres (márciusban), akkor visszamegyek az orvosomhoz és a reakciójától függően lehet, hogy orvost is váltok, mert nem érzem úgy, hogy a meglevő elég lelkiismeretes lenne... Eleve a Clomidot, amit peteérés-serkentésre szedtem, elvileg úgy kellene adni, hogy utána ultrahanggal követi, hogy használt-e. Persze nyilván kényelmesebb csak a páciens kezébe nyomni, hogy szedje be, aztán meglátjuk... 


Ui. Az a sorstársnőm, akiről a kettővel ezelőtti posztban írtam irigyen, ezekben a pillanatokban vetél el. :((( Akármennyire is irigy voltam rá, nagyon szíven ütött, amikor kiderült, hogy megint nem fejlődik (jól) a babájuk, és most ugyanúgy gyógyszeresen fejezik be, mint ahogy nekünk is kellett augusztusban. Az előző vetélése spontán volt, pedig műtétet szeretett volna, most meg nem fért bele nekik anyagilag a műtét, úgyhogy nem nagyon volt választása. Egy pár a rengetegből, akik pedig mennyire megérdemelnének egy egészséges terhességet és kisbabát!