tanulom a ciklusom

Teljesen hülyének érzem magam: kiderült, hogy semmit, de semmit nem tudok a ciklusomról. Ez a kisvirag20189-projekttől függetlenül is így van. Kicsit utánaolvasva például megtudtam, hogy nem az a termékeny nyák, amire én azt hittem, hogy az, de komolyan, mennyi ész kell ahhoz, hogy az ember ezt megguglizza? Ugyanakkor ez nagyon örvendetes hír, mert a naptárat nézve és észben tartva, hogy nem 28, hanem 35-40 napos ciklusaim vannak (de hogy ezt is így alig 16 év menstruálás után sikerült tudatosítanom...), pont azokon a napokon (:D) volt tojásfehérjés nyákom, amikorhoz képest két héttel meg kellene, hogy jöjjön. Vagyishát nem kellene, de na. Szóval a luteális fázisom még mindig oké. 

Ha ezt "előre" tudom, mármint hogy ilyen ciklushosszal meg tünetekkel kell számolni, annyi csalódástól meg negatív teszttől megkímélhettem volna magam! Novemberben ilyenkor (30. ciklusnap) már azt hittem, késik, most tudom, hogy még legalább egy hét, mire egyáltalán meg kellene jönnie. 

Nyilván rohantam a naptárhoz, hogy csekkoljam, júniusban hogy alakultak a dátumok, és kb. ugyanazokon a ciklusnapokon voltunk együtt most is (csak még többön), mint akkor... :)

Ami egyelőre nem túl biztató, az egyrészt az ovutesztelés, ebben a hónapban a "legpozitívabb" se volt pozitív, ráadásul a végtelenségig, a 22. ciklusnapig kellett erre is várni, utána meg még két tesztet csináltam, mindkettőn szinte csak egy vonal volt már. Fene tudja. Másrészt a hőmérőzés, amiből egyelőre csak azt a következtetést tudtam levonni, hogy valami gond biztosan van, mert alacsony az alaphőmérsékletem (35.8-35.9), ez pajzsmirigy-alulműködésre utal(hat), de arra szedek gyógyszert, viszont akkor lehet, hogy nem eleget?, illetve nincs egy egyértelmű mintázata a hőmérsékletnek, pl. peteérés után fel kéne, hogy emelkedjen és a luteális fázisban végig magasabban kellene lennie, mint peteérés előtt. Ehhez képest az enyém totál össze-vissza van (részben mert nem pontosan ugyanakkor mérem minden egyes nap, de nem fogok ezért hamarabb fölkelni...):

Az első napokon sikerült hónaljban mérnem, mert ennek se olvastam utána, aztán már de. Azóta szájban mérem. Aztán beteg voltam pár napig, hőemelkedéssel, azért nincs a 11-12. ciklusnapra beírva semmi.Aztán ilyen fura lett. 

Azt tűztük ki a férjemmel, hogy ha a következő ciklus se sikeres (márciusban), akkor visszamegyek az orvosomhoz és a reakciójától függően lehet, hogy orvost is váltok, mert nem érzem úgy, hogy a meglevő elég lelkiismeretes lenne... Eleve a Clomidot, amit peteérés-serkentésre szedtem, elvileg úgy kellene adni, hogy utána ultrahanggal követi, hogy használt-e. Persze nyilván kényelmesebb csak a páciens kezébe nyomni, hogy szedje be, aztán meglátjuk... 

Ui. Az a sorstársnőm, akiről a kettővel ezelőtti posztban írtam irigyen, ezekben a pillanatokban vetél el. :((( Akármennyire is irigy voltam rá, nagyon szíven ütött, amikor kiderült, hogy megint nem fejlődik (jól) a babájuk, és most ugyanúgy gyógyszeresen fejezik be, mint ahogy nekünk is kellett augusztusban. Az előző vetélése spontán volt, pedig műtétet szeretett volna, most meg nem fért bele nekik anyagilag a műtét, úgyhogy nem nagyon volt választása. Egy pár a rengetegből, akik pedig mennyire megérdemelnének egy egészséges terhességet és kisbabát!