Követtem Pataki Zita utolsó lombikjának végét, hát le a kalappal, hogy ilyen érzéseket, reakciókat, ilyen magánügyet ekkora nyilvánosság előtt felvállaltak. Számomra felfoghatatlan, hogy valaki egyáltalán eljut kilenc lombikig; tudom, hogy egy sikertelenség is mennyire mélyre taszítja az embert pszichésen és akár fizikailag is.
Mi most határozottan azon az állásponton vagyunk, hogy nem akarunk mesterséges megtermékenyítést. Ha a természetes szelekció úgy dönt, hogy gyógyszeres rásegítéssel sem lehet vér szerinti gyerekünk, akkor megpróbálunk örökbefogadni. Két és fél éve azt írtam, nem tudom, hogy tudnék ezzel a gondolattal megbarátkozni, mostanra se tudom, hogy történt, de megbarátkoztam. Ebbe lehet, hogy hamarosan bele is vágunk, biztos csomót kell úgyis várni, meg mivel nem otthon élünk, valószínűleg az ügyintézés is bonyolult, és azt se tudom, honnan fogadhatunk itt örökbe (egyáltalán nem ragaszkodunk magyarországi gyerekhez).
Az inszeminációról mit gondoltok? Az már mesterségesnek számít ebből a szempontból?
VálaszTörlésmacera meg rákészülés szempontjából igen, de a lombiknál eggyel azért egyszerűbb. nem tudom, nincs véleményem, majd ha esetleg oda kerül a sor, meglátjuk :)
Törlés