béke

Úgy érzem, sikerült végre békét kötnöm a gyerektelen önmagammal. Azt nem mondom, hogy nincs bennem egyáltalán keserűség, ha arra gondolok, tavaly ilyenkor mennyire boldog voltam, vagy ha meglátok egy újabb pocakfotót a FB-n vagy az instán, de sokkal kevesebb ez a keserűség, mint az elmúlt év(ek?)ben bármikor, és sokkal gyorsabban el is múlik. Ebben több dolog is segíthetett, de szerintem a leginkább saját magam: mivel nem tettem a még nem is létező gyerekünktől semmit függővé, kaptam egy új munkát, amit augusztus 1-jén fogok elkezdeni, és nagyon kíváncsi vagyok rá. Valahol mélyen bennem van a kérdés/kétely/megérzés, hogy lehet, hogy engem inkább munkára, karrierépítésre szánt az élet vagy a nemtommi, és nem kell erőltetni ezt a gyerektémát. Egyre jobban foglalkoztat a klímakatasztrófa is, és annak gondolata, hogy ha lesz is gyerekünk, pont akkor fog felnőni, amikorra a Föld élhetetlenné válik. A meddőségnek amúgy egy nagyon kényelmes aspektusa, hogy lehet védekezés nélkül szexelni a teherbeesés veszélye nélkül. :P 

Köszönettel tartozom egyébként piemontének a Nők gyermek nélkül c. könyv ajánlásáért, nagyon érdekes és elgondolkodtató arról olvasni, hogy nők miért nem akarnak gyereket vagy miért döntenek az abortusz mellett. Kicsit engem is helyretett szerintem: nem mindenkinek a gyerek jelenti az élet Igazi Értelmét. Lehet, hogy nekem se. 

(A nagymamám megvan még, valamicskét javult, de hosszútávú, érdemi gyógyulásról sajnos nincs szó. Meglátogattam pár hete, szörnyű látvány volt, de nagyon örült nekem. ❤
SZERK. szeptemberben: három nappal ez után a bejegyzés után ment el. ❤)