Úgy érzem, sikerült végre békét kötnöm a gyerektelen önmagammal. Azt nem mondom, hogy nincs bennem egyáltalán keserűség, ha arra gondolok, tavaly ilyenkor mennyire boldog voltam, vagy ha meglátok egy újabb pocakfotót a FB-n vagy az instán, de sokkal kevesebb ez a keserűség, mint az elmúlt év(ek?)ben bármikor, és sokkal gyorsabban el is múlik. Ebben több dolog is segíthetett, de szerintem a leginkább saját magam: mivel nem tettem a még nem is létező gyerekünktől semmit függővé, kaptam egy új munkát, amit augusztus 1-jén fogok elkezdeni, és nagyon kíváncsi vagyok rá. Valahol mélyen bennem van a kérdés/kétely/megérzés, hogy lehet, hogy engem inkább munkára, karrierépítésre szánt az élet vagy a nemtommi, és nem kell erőltetni ezt a gyerektémát. Egyre jobban foglalkoztat a klímakatasztrófa is, és annak gondolata, hogy ha lesz is gyerekünk, pont akkor fog felnőni, amikorra a Föld élhetetlenné válik. A meddőségnek amúgy egy nagyon kényelmes aspektusa, hogy lehet védekezés nélkül szexelni a teherbeesés veszélye nélkül. :P
Köszönettel tartozom egyébként piemontének a Nők gyermek nélkül c. könyv ajánlásáért, nagyon érdekes és elgondolkodtató arról olvasni, hogy nők miért nem akarnak gyereket vagy miért döntenek az abortusz mellett. Kicsit engem is helyretett szerintem: nem mindenkinek a gyerek jelenti az élet Igazi Értelmét. Lehet, hogy nekem se.
(A nagymamám megvan még, valamicskét javult, de hosszútávú, érdemi gyógyulásról sajnos nincs szó. Meglátogattam pár hete, szörnyű látvány volt, de nagyon örült nekem. ❤
SZERK. szeptemberben: három nappal ez után a bejegyzés után ment el. ❤)
SZERK. szeptemberben: három nappal ez után a bejegyzés után ment el. ❤)
En ket gyerekkel is egyre inkabb orlodom a klimakatasztrofan es azon, hogy egy kisgyerek okologiai labnyoma egy felnott labnyomanak sokszorosa. Es persze, nem ettol tennem fuggove a gyerekvallalast, de en pl oriasi kalapemelessel vagyok azok irant, akiknek ez (is) szempont. Es nem csak a labnyom miatt, eleve a tulnepesedes ijeszto mereteket olt. Szaz eve otodennyien laktuk a bolygonkat.
VálaszTörlésAmi a beket illeti, ez nagyon nagy erettsegre es bolcsessegre vall. Tudom, ez nem a teljes elengedes, igy talan meg bolcsebb. A sorsszerusegben annyira nem hiszek, de abban igen, hogy a szemleletmod nagyon sokat tud lokni a sorsunkon. Szerintem hatarozottan jo az utad, amit meg boven keresztezhet egy kis krapek :)
Szivbol kivanom a boldogsagodat.
Koszonom a kedves szavaidat, Piros, mindig sokat jelentenek :) Persze, arrol nincs szo, hogy ne szeretnek ettol meg ugyanugy gyereket, csak arrol, hogy elfogadtam, vagy elkezdtem annak az elfogadasan dolgozni, hogy lehet, hogy nem lesz es lehet, hogy ez nem feltetlenul rossz dolog.
TörlésNagyon érdekes témát hoztál fel. Nagyon sokat gondolok én is arra, hogy vajon - csúnya szóval - érdees-e ennyit küzdeni a babáért egy olyan világban, ahol nap nem telik el olyan hírrel, hogy még az én életemben háborúkat, éhezést, szomjazást, járványokat és időjárás okozta katasztrófákat fogunk elszenvedni (már most szenvedünk) a klímaválság miatt. Hogy időt, energiát, pénzt és érzelmi erőt nem sajnálva küzdök és ha majd megszületik a baba akkor én is és majd később ő is rettegni fogunk a ránk váró jövő miatt.
VálaszTörlésSokszor eszembe jut ez a dilemma. Jelen helyzetben azon érzelmi állásponton vagyok, hogy még úgy is szeretnék gyereket, hogy a jövője nem feltétlen biztosított. Mert bízom abban, hogy azért még is csak az. Hogy ha lesznek is háborúk, járványok, katasztrófák, hogy még azokban a nehéz időkben is fogok találni én is örömöt abban, hogy Ő megszületett és van és majd a gyerek is fog találni örömöt abban, hogy él és a világon van.
Meg persze abban is nagyon bízok, hogy az emberiség felébred végre és tesz. És amúgy a mostani fiatal generációkon ezt látom is.
Nem tudom nagyon hektikus. Mert vannak olyan pillanatok, amikor azt mondom magamban: ha nem fog sikerülni, ha nem lesz soha gyerekem, akkor legalább nem kell szembe néznem azzal a dologgal, hogy milyen világra szültem őt.
Ráadásul én a magam részéről nagyon nyitott vagyok az örökbe fogadásra, ami megint más megvilágításba helyezheti ezeket a dilemmákat.
És számomra is nagyon érdekes volt a könyv, nagyon üdítő volt azzal a gondolattal találkozni, hogy nagyon sokan nem tragédiaként élik meg a gyermektelenséget. Hova tovább, nem szeretnének gyereket. és az is ugyan olyan teljes és boldog élet.
Azt hiszem kicsit csapongtak a gondolataim, az az igazság, hogy ezek a gondolatok bennem állandóan változnak, hol az egyik erősödik fel, hol a másik.
Az új munkahelyednek örülök és gratulálok hozzá, remélem meg találod ott a számításaid.
És záró gondolatként: gyermekkel vagy gyermek nélkül, de ez az egy életünk van. Alakuljon bárhogyan is a sorsunk, vagy ebből az egy életből hozzuk ki a maximumot és éljük meg úgy, ahogy mi a legnagyobb örömöt találjuk benne, vagy másik életből nem fogjuk tudni.