Disclaimer 1: A címben szereplő terminus technicus egy valaha hasonló gondokkal küzdő, mára egy gyönyörű hároméves (?) kisfiú anyukájává vált bloggertől származik.
Szóval egy év és két hónap alatt sikerült elérnem azt a fázist, amikor minden gondolatom a teherbeesés körül forog, nem tudok nem erre gondolni és nem reménykedni és nem képzelődni... Sőt már paranoiás is vagyok, mert tökre félek attól, hogy (pl. a munkahelyemen) elárulom/tam magam valahogy, és mindenki azt hiszi, hogy biztos terhes vagyok, és csak azt várják, hogy bejelentsem... Pedig amikor céloz erre valaki, hogy pl. na ki lesz a következő, aki gyesre megy, vagy hogy most érdemes gyesre menni, amíg még van honnan (nem állunk túl fényesen), vagy ha valaki még ennél is egyértelműbben közli, hogy rajtad a sor, akkor mindig helyreteszem az illetőt, hogy köszönöm, hogy ennyire aggódik a magánéletemért. :P Plusz mivel anyukám is tud a babaprojektről (és gondolom elmondta apukámnak is), minden alkalommal, amikor hazamegyek, attól félek, hogy akaratlanul is arra számítanak, hogy na most fogom bejelenteni a nagy hírt. Pedig anyukámat egyébként szoktam tájékoztatni, tudom, hogy érdekli, meg rá is kérdez néha, de nem pusholósan, csak hogy van-e valami (orvosi) előrelépés.
Na, szóval baromira belemászott a fejembe ez a külső nyomás, és bár egyébként élem az életemet meg minden, de amikor valaki megkérdezi, hogy és nincs gyereked?, de teljesen jószándékúan, érdeklődésből, akkor kedvesen válaszolok neki, hogy még nincs, de belül azt üvöltöm, hogy hagyjatok már békén!!! (Disclaimer 2: ez nyilván nem vonatkozik azokra, akikkel egyébként is szívesen beszélem meg ezt a témát.)
Akkor jöttem rá, hogy valami nem stimmel, amikor pár napja egy koncerten az első sorban ültünk, és kb. negyedóra alatt két hasat szúrtam ki, majd az egyikről a koncert végéig találgattam, hogy tényleg terheshas-e, vagy csak úgy esik a ruha. Tegnap este étteremben voltam egy társasággal, és ott a pincérnőnek nagyon kicsi mellei és nagyon furán nagy hasa volt, és ott is végig ez járt a fejemben, hogy bezzeg ő vajon terhes? És hogy vajon ekkora mellekkel hogy fog szoptatni?...
Szóval ez így most nagyon nem jó, és nyilván tök jó lenne simán csak tudni nem ezzel foglalkozni, "elengedni", "nem rágörcsölni" (aaaaarrrrgh), de HOGYAN??? Tényleg úgy érzem, hogy csak ennek a témának van hely a fejemben, és csak ehhez tudok viszonyítani, és csak remélni merem, hogy amikor majd valaki bejelenti az ismerőseim közül, hogy terhes, akkor fogok tudni nem dühösen/csalódottan/irigyen reagálni rá...
Minden tanács jól jön...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése