várakozás (32+3)

Ágyunk még mindig nincs, de tegnap óta van használtan egy "bölcsőnk", szóval most már lenne hova tenni a fiatalurat, amikor úgy dönt, hogy jönne. Pelenkát is vettünk, két fajtát, meglátjuk, melyik jön be. Mosok, vasalok, pakolok, egyszóval rakom a fészket. Eddig szuper a gyes! ;) 

már csak 2 hónap!

Érdekes az időérzékem mostanában: a terhesség előtt a két hónap hosszú időnek tűnt, ilyen "ki tudja, mi minden történhet még addig", "hol van az még"-kategóriának, most meg kicsit be vagyok szarva, hogy már CSAK két hónap, az SEMMI, itt van egy SZEMPILLANTÁS alatt... És hát azt mondják, az idő múlása akkor érződik csak igazán gyorsnak, amikor az embernek már van gyereke. Amúgy szerintem a járvány is hozzájárul egy kicsit, mert belátható időre nem lehet eleve tervezni (utazásokat mármint), és így a legkorábbi időpont, amikorra reálisan bárkinek a látogatása szóbajön, az késő nyár-kora ősz. Elvileg a szüleim jönnének meglátogatni, az volt a terv, hogy július közepén (nagyságrendileg), utána meg a másiknagymama, meg valamikor a két nagybácsi (az öccseink) és aztán a barátok, de hát a fene tudja, mi lesz ezekből. 

Az első trimeszterben még végtelennek tűnt az egy-egy ultrahang közötti másfél-két hét, pedig az micsoda luxus volt, most 4-5 hét is eltelik, és érdekes módon nem vagyok türelmetlen (persze ha lehetne, hetente benéznék most is). Mondjuk sokat segít, hogy a gyermek szétrúgja a bordáimat, így van folyamatos visszajelzés, hogy minden oké. :D Brrr, azt az első trimeszteri szenvedést nem kívánom vissza, még ha objektíven nézve ez azért egy könnyű terhesség is. 

Felmerült a tesókérdés közben, igazából nem tesó-, hanem védekezésszempontból. Egyikünk se akar megint elkezdeni védekezni, és mindketten akarunk még egy gyereket. Na de mi van, ha azonnal összejön? Gyakori, hogy meddő pároknál az első, évekig várt terhesség után nagyon könnyen jön(nek) a következő(k). Mekkora a jó korkülönbség? Mennyi pénzünk van nekünk erre? És idegrendszerünk? :D Persze aztán lehet, hogy azt fogjuk mondani, elég nekünk egy gyerek is... 

A poszt címére visszatérve, olyan teendőink vannak a következő egy-másfél hónapban (hogy ne maradjon semmi az utolsó pillanatra), hogy a babaágy megszerzése az ismerősöktől, akik odaígérték, pelenka és related holmik beszerzése, autósülés beszerzése (kiderült, hogy amit vettünk használtan babakocsi-együttest, annak az autósüléséhez nincs isofix-alj, és ezt a modellt már nem forgalmazzák), bébimonitor beszerzése, gyerekszobában rendrakás, online szülésfelkészítő megtekintése, aneszteziológussal való személyes vagy telefonos konzultáció (ennek legalább időpontja is van: május 15.), kórházi pakk összeállítása (mától megint engedik, hogy a kispapa bent legyen, halleluja!)... meg a másik kétezer-hatszáz dolog, ami nem jut eszembe. 

31. hét a bulika

harmincon túl

Annyira azt érzem, hogy nem fogom én június 22-ig húzni ezt a terhességet... aztán persze lehet, hogy a ded rámcáfol. Nehéz is vagyok meg türelmetlen főleg, siettetném is az időt, de közben remélem, hogy mire szülök, normalizálódik a kórházi helyzet annyira, hogy a kispapa végig bent lehessen velünk, na és persze a maternity leave is úgy van számolva, hogy a valós szüléstől 12 hét, nem a kiírt időponttól, szóval minél később, annál jobb. 

Az a terv, hogy május közepére legyünk ugráskészek: legyen kész a szoba mindenestül, és legyen összepakolva a kórházi csomag. Az még egy hónap. És onnantól még egy bő a kiírt időpont... mondtam már, hogy türelmetlen vagyok? Meg nagyon-nagyon kíváncsi is, hogy ki sül ki ebből. :)) 

Jövő péntek az utolsó munkanapom, mentálisan már "kicsekkoltam", hihetetlenül motiválatlan vagyok, de próbálom összeszedni magam, hogy a leendő utódomat ne lehetetlen helyzetben hagyjam ott. (Egyelőre nincs egyébként utódom a covid-szitu miatt, és úgy néz ki, hogy július 1-jétől lesz csak, addig meg szétdobják a feladataimat a meglevő kollégák között.)

A szüléssel kapcsolatban olyan érzésem van, mint anno gyakran vizsgák előtt: tudom, hogy már csak egy pici hiányzik, hogy teljesen fel legyek készülve, de már nincs kedvem tanulni, inkább nekikezdenék a vizsgának, mert már bennem van a drukk és nem tudok a tanulásra koncentrálni, és annak ellenére, hogy nem tudok mindent, biztos vagyok benne, hogy jól fog sikerülni. Ha még nem mondtam volna: türelmetlen vagyok. Majd emlékeztessetek erre, amikor egy párnapos, -hetes újszülöttel zombiként mászkálok a lakásban és visszakívánom a terhességet, amikor még akkor alhattam, ehettem és tisztálkodhattam, amikor akartam. :P

30+3 (tegnap)

29. hét

Az eheti pocakfotó:

Megvolt a CTG, elég para volt - nekem, laikusnak, aki sose látott ilyet. A bébi szívhangját és a méhösszehúzódásokat monitorozzák (utóbbiak nem voltak), és hallani is lehet, de főleg egy kijelzőn látni a számokat, és az elején tök jól indult, 140-160 között mozgott a szívhang, ami teljesen normális, aztán elkezdett fluktuálni, de nagyon kilengett, volt, hogy lement 57-re, sőt, egyszer a gép azt mutatta, hogy nincs, na azt a pillanatot nem kívánom senkinek, de aztán a következő pillanatban meg felugrott 140-re, majd 185-re, majd 210-re. Majd visszament 135-150 közé és ott is maradt. Állítólag meg az orvosom szerint ez tök normális, hát rám azért a szívbajt hozta. Még szerencse, hogy csak fél óra volt, de abban is úgy elfáradtam, hogy legszívesebben a nap további részét átaludnám.

Volt utána még ultrahang, ami bruttó másfél percig tartott, azt tudtam meg belőle, hogy tiszta a magzatvíz, szép a placenta, egészséges méretű a bogyóka (ebben a sorrendben). Két darab teljesen értékelhetetlen képet kaptam. 

Következő CTG+UH négy hét múlva, május 5-én - harminchárom hetesen!!! Én már azt se értem, hogy hogyan lehetek majdnem 30 hetes, de hogy még utána is lesznek hetek, és a bébi a mindenféle applikációk szerint még a jelenlegi súlyának kétszeresét is fölszedi közben, de hosszában már csak pár centit nő... hát... oké... :D 

helló, április!

Arról szerettem volna írni, hogy mi volt a tegnapi terhesgondozáson, de sajnos nem tudok, mert nem volt. Jövő hét keddre tolták, és akkor még örülhetek, hogy/ha nem marad el úgy, ahogy van. Mondjuk azt olvastam, hogy a 28. héttől kéthetente javasolt csekkolni a magzatot (legalábbis Amerikában), nem tudom, ez most itt hogy fog alakulni. Szerencsére aggodalomra nincs okom, úgyhogy igazából csak sajnálom, hogy nem láttuk tegnap a kisbabánkat, de majd kedden. Mi ez ahhoz képest, hogy egy csomó lombikot stb. elhalasztanak...