33. hét

Bálnaüzemmódban vagyok most már pár napja. Nehezen és nem szívesen mozgok, a fotelből felállni nem igazán tudok, tegnap elsétáltam a postára és teljesen kifáradtam, a bébi mindenhol nyom, néha kifejezetten kellemetlen, ahogy mozog, de persze ha meg nem mozog, akkor az a bajom, szóval na. Ennek ellenére a mai viziten az derült ki, hogy csak két kilót szedtem föl az elmúlt négy hétben, pedig sokkal többnek érzem a növekedést. 

33+0

Azt hozzá kell tennem, hogy nem könnyítem meg a magam dolgát, mert szinte kizárólag tésztát és édes dolgokat eszem, meg gyümölcsöt, amennyit csak találok itthon :D 

Na mindegy, beszéljünk a bébiről, ő érdekesebb. Ma láttam az ultrahangon, ez a legértékelhetőbb kép, amit kaptam róla, orrlyukak premier plánban:

Olyan szívesen megnéztem volna a kis arcát rendesen, utoljára 10 hete láttam a nagy ultrahangon, de olyan pózban volt, hogy a doki mondta, hogy teljesen fölösleges próbálkozni is. Apropó póz, keresztben fekszik a kis drága, szóval vissza kell mennem jövő héten, hogy megnézzük, hajlandó-e befordulni... Ha nem fordul be, és úgy folyik el a magzatvíz, az para, és kaptam erre vonatkozó utasításokat is (azonnal lefeküdni hanyatt, lábakat felpolcolni, és hívni a mentőt), kicsit ijesztő, de egyelőre igyekszem nem aggódni, mert még van pár hete, és a legutóbbi ultrahangon is lent volt a feje, szóval meg tud még fordulni, és ezt a doki is megerősítette. 

A számszerű adatok is érdekesek az uh-kép bal felső sarkában: 2066 gramm, az már egy egészen emberi szám, és 30 centis a törzse, szóval az egész gyerek minimum 45, az is már olyan méret, amitől nem hőkölök hátra, hogy úristendepici. Az engem kicsit meglep, de igazából nem tulajdonítok neki jelentőséget, hogy bár a doki mindkét értékre azt mondta, hogy normális, a gép ebből két különböző terhességi kort és terminust következtett ki, és egyik se az, amit nekem kitartóan mondanak. :D Most rákérdeztem direkt azért, és azt mondta, hogy június 22-26. De mint tudjuk, a babákat nem érdekli, hogy mikorra vannak kiírva. Részemről töltse be a 37 hetet és forduljon be, és utána jöhet. 

Egyébként ha végül nem fordul be és császár lesz a vége, engem az se izgat, semennyi jelentősége nincs a szememben, hogy valaki hüvelyi úton vagy császárral szül-e (pláne, hogy az esetek nagy részében nincs is választása), kizárólag az érdekel, hogy a gyerek egészséges legyen, ne legyen neki traumatikus a születésélmény, és nekem se legyen nagyon szar. Ebben a sorrendben. 

Volt ma is ctg, amit most már egyre nagyobb meggyőződéssel utálok, ugyanis a baba folyton elmászott és hosszú percekig kellett keresni a szívhangját, és bár közben a szülésznő meg én is éreztük, hogy mozog, azért ez ijesztő, pláne amikor ugyanabban a helyiségben ott van egy másik kismama, akinek bezzeg a babája egyhelyben marad és szép szabályosan ver a szíve és ezt hallanom is kell (mindkét monitor ki van hangosítva). Kedvencem, amikor besípol a gép, mert túl sok ideje nem találja a szívhangot. Nem lenne szabad a kismamákat ezzel ijesztgetni. :P 

A következő felvonás, hogy jövő szerdán visszamegyek ultrahangra, aztán pénteken meg aneszteziológussal és szülésznővel van randim (nincs fogadott szülésznőm, mindenkiben megbízom), és valamikor még ez utóbbit megelőzően egy vérvételt is meg kell ejtenem.