a lelki része

Fel voltam készülve rá, hogy nem lesz baba, meg hogy ennyi volt a terhesség, de azért szerdára már elég szomorú voltam, és csütörtökön egész nap sírhatnékom volt, de csak nem jött ki. Meg kell, hogy mondjam, a mindenféle barátaink-ismerőseink kedves szavai majdnem kihozták a bőgést, de sajnos mégse. És aztán aznap délután megtörtént a csoda. Elkirándultunk, persze csak nagyon visszafogottan, az egyik kedvenc helyünkre itt a közelben, ahol van egy folyókanyarulat meg egy kilátó, és ahogy odaértünk a kilátóhoz, a folyó fölött a semmiből (tényleg! mert se a nap nem sütött különösebben, se eső nem esett) megjelent egy szivárvány!

Azóta jól vagyok. :) Egyszerűen tudom, pont olyan bizonyossággal, mint ahogy ennél a terhességnél tudtam, hogy nem oké, hogy lesz olyan, hogy oké lesz. Lehet, hogy nem legközelebb, hanem csak utána, de hamarosan.