7:38 - Halálosan félve, a WC-hez legközelebb eső szobában megágyazva, szorongva, felhelyezem az első két Cytotec-tablettát (sokkal kisebbek, mint a csomagolás alapján hittem), beteszek egy óriási éjszakai hatcseppes betétet.
11:05 - Még mindig nem történik semmi. Néha-néha egy icipici görcsöt érzek, de vér egyelőre sehol. Miért nem a műtétet választottam?! "Betegállományban", két réteg paplan alól fészbukozok. A biztonság kedvéért beveszek egy görcsoldót. Most még annál is kevesebb dolgot érzek, mint eddig. Az elmúlt 3 órában pisiltem, kakiltam, sehol egy csepp vér, törléskor se.
12:05 - Továbbra se történik semmi, el is aludtam egy kicsit; beveszem a második adagot (ezt és az estit szájon át kell).
12:15 - Éhes vagyok, akkor meg is ebédelek.
12:18 - Hú, rettenetesen fáj a hátam, így enni se tudok... Elmegyek wc-re, megnézni, mi a helyzet, csak kakilni sikerül, de végre, amikor megtörlöm magam, ott a vér a papíron!
12:20-13:20 - A fürdőszobapadlón fetrengek borzasztó görcsökkel, mindenem is fáj, mikorleszmárvége?? Az jár a fejemben, hogy ilyen lehet a szülés is, csak ott legalább érdemes. Én meg csak fájok, és ráadásul a betét még mindig száraz. Közben többször is begörcsölnek a kezeim és majdnem a vádlim is, amitől én üvölteni szoktam, de szerencsére ez végül kimaradt, zacskóba lélegzem, hogy leküzdjem a széndioxid-hiányt, ami a fájdalom miatti hiperventillálás miatt lépett fel (milyen szerencse, hogy száz éve, amikor még nagyon ájulós voltam, egyszer kiderült, hogy CO2-hiány miatt, és akkor mutatták ezt a módszert). Szóval borzasztóan szenvedek, és fogalmam sincs, meddig tart.
13:20 - Húha, valami jön, gyorsan valahogy elküzdöm magam a WC-ig, hasmenés (a gyógyszer mellékhatása), de kijött valami középről is, nem túl sok vérrel kísérve. Hirtelen baromi erős hányingerem lesz, a gyomromból is minden kijön, persze a fájdalomcsillapítók meg a második adag Cytotec is, hát ennyit az ebédről, nem tartott sokáig. A hányás miatti erőlködéstől persze alul is történnek dolgok, de kinek van ereje arra is figyelni.
13:30-15:20 - SOKKAL jobban érzem magam, a görcsök elmúltak, elájulni se akarok már, se a padlóra visszafeküdni, a vér az jön rendesen meg mindenféle darabok is, és kb. negyedóra múlva megérzek egy nagyobb, szilárdabb, gömbölyű valamit, ez lehetett a "szülés", gondolom, cseppet se fájt, csak olyan fura csiklandós érzés volt. Aztán még ülök a wc-n két órát, egyszerűbb így vérezni, mint negyedóránként csekkolni a betétet.
15:20 - Hosszas tanakodás után fel merek állni a wc-ről (és update-elni ezt a posztot). Az állapotom rohamos javulását jelzi, hogy a férjem által frissen szervírozott gourmet sósperecből már több darabot is elpusztítottam.
17:35 - Tíz órával az első adag gyógyszer felhelyezése után. Nem tudom, merjem-e elkiabálni, de egész emberien érzem magam. Mint egy erősebb menstruáció első napján, felállni nem nagyon van kedvem, kicsit fáj a hátam, néha minimálisan görcsöl a hasam, de tényleg alig, és akkor is csak rövid ideig. A betétet óránként csekkolom, kevesebb a vér, mint amire számítottam, ám wc-zéskor törlésnél rengetegnek látszik, meg darabosnak, de ez így is van rendjén. Ha ezt tényleg meg lehet úszni ennyivel, akkor őrült mázlim van, mármint amennyire csak missed ab-nél őrült mázlija lehet az embernek. Attól még tartok, hogy a következő adag gyógyszerek mit fognak okozni, de ha jól értem, már csak a vérzés marad, görcsölés meg szenvedés (hacsak persze nem maradt bent valami) nem várható.
18:15 - Ismét rettegve, beveszem a mai utolsó adagot, ezúttal kapásból egy fájdalomcsillapítóval, just in case. Persze ha mindent kihányok, akkor mindegy.
12:05 - Továbbra se történik semmi, el is aludtam egy kicsit; beveszem a második adagot (ezt és az estit szájon át kell).
12:15 - Éhes vagyok, akkor meg is ebédelek.
12:18 - Hú, rettenetesen fáj a hátam, így enni se tudok... Elmegyek wc-re, megnézni, mi a helyzet, csak kakilni sikerül, de végre, amikor megtörlöm magam, ott a vér a papíron!
12:20-13:20 - A fürdőszobapadlón fetrengek borzasztó görcsökkel, mindenem is fáj, mikorleszmárvége?? Az jár a fejemben, hogy ilyen lehet a szülés is, csak ott legalább érdemes. Én meg csak fájok, és ráadásul a betét még mindig száraz. Közben többször is begörcsölnek a kezeim és majdnem a vádlim is, amitől én üvölteni szoktam, de szerencsére ez végül kimaradt, zacskóba lélegzem, hogy leküzdjem a széndioxid-hiányt, ami a fájdalom miatti hiperventillálás miatt lépett fel (milyen szerencse, hogy száz éve, amikor még nagyon ájulós voltam, egyszer kiderült, hogy CO2-hiány miatt, és akkor mutatták ezt a módszert). Szóval borzasztóan szenvedek, és fogalmam sincs, meddig tart.
13:20 - Húha, valami jön, gyorsan valahogy elküzdöm magam a WC-ig, hasmenés (a gyógyszer mellékhatása), de kijött valami középről is, nem túl sok vérrel kísérve. Hirtelen baromi erős hányingerem lesz, a gyomromból is minden kijön, persze a fájdalomcsillapítók meg a második adag Cytotec is, hát ennyit az ebédről, nem tartott sokáig. A hányás miatti erőlködéstől persze alul is történnek dolgok, de kinek van ereje arra is figyelni.
13:30-15:20 - SOKKAL jobban érzem magam, a görcsök elmúltak, elájulni se akarok már, se a padlóra visszafeküdni, a vér az jön rendesen meg mindenféle darabok is, és kb. negyedóra múlva megérzek egy nagyobb, szilárdabb, gömbölyű valamit, ez lehetett a "szülés", gondolom, cseppet se fájt, csak olyan fura csiklandós érzés volt. Aztán még ülök a wc-n két órát, egyszerűbb így vérezni, mint negyedóránként csekkolni a betétet.
15:20 - Hosszas tanakodás után fel merek állni a wc-ről (és update-elni ezt a posztot). Az állapotom rohamos javulását jelzi, hogy a férjem által frissen szervírozott gourmet sósperecből már több darabot is elpusztítottam.
17:35 - Tíz órával az első adag gyógyszer felhelyezése után. Nem tudom, merjem-e elkiabálni, de egész emberien érzem magam. Mint egy erősebb menstruáció első napján, felállni nem nagyon van kedvem, kicsit fáj a hátam, néha minimálisan görcsöl a hasam, de tényleg alig, és akkor is csak rövid ideig. A betétet óránként csekkolom, kevesebb a vér, mint amire számítottam, ám wc-zéskor törlésnél rengetegnek látszik, meg darabosnak, de ez így is van rendjén. Ha ezt tényleg meg lehet úszni ennyivel, akkor őrült mázlim van, mármint amennyire csak missed ab-nél őrült mázlija lehet az embernek. Attól még tartok, hogy a következő adag gyógyszerek mit fognak okozni, de ha jól értem, már csak a vérzés marad, görcsölés meg szenvedés (hacsak persze nem maradt bent valami) nem várható.
18:15 - Ismét rettegve, beveszem a mai utolsó adagot, ezúttal kapásból egy fájdalomcsillapítóval, just in case. Persze ha mindent kihányok, akkor mindegy.
19:10 - Fizikailag továbbra is minden oké, némi görcsölés, elviselhető. Lelkileg meg gombóc van a torkomban (sic), azért mégiscsak meghalt bennem a babánk (kezdeménye), anyósom nagyon szomorú, mindenki sajnál és szorít nekünk a következőhöz; jó ez a védőháló. Kéne sírni, csak valahogy nem jön ki. A férjemet is megviseli, persze, pláne hogy egész nap asszisztált a szenvedésemhez... De ő is számított erre a kimenetelre a múlt hét után, tegnap bevallotta, addig meg próbálta tartani bennem a lelket, hogy minden oké lesz Babával, csak még kicsi. <3 Eltekintve attól, hogy én éreztem, hogy ez a terhesség nem lesz sikeres, azért az nagyon durva, hogy ez az állapot szó szerint egyik hétről/napról a másikra meg tud szűnni mindenféle külső jel nélkül. Az ember elmegy az UH-ra, minden oké, aztán gyanútlanul elmegy a következőre, és kiderül, hogy hetek óta nem él a magzat (most nem a saját esetemre gondolok)... Érdekes módon azt (még?) nem érzem, hogy "miért pont én", annyi emberrel megtörténik.
21:10 - A helyzet egyre emberibb, gyakorlatilag menstruálok, a legutóbbi ellenőrzéskor kevesebb és hígabb volt a vér, mint előtte. :)
22:00 - Megzuhanyozom. Jól vagyok. De szomorú.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése