mondom, hogy totál SZÍVás

Miután kiműveltem magam az összes létező szakirodalomból, applikációból, személyes tapasztalatból és fórumból, úgy mentem ma az UH-ra, hogy tudtam (!), már lennie kell szívhangnak - hogyne, hát a hetedik héten, jó hogy. Fast forward UH után, már felöltözve: kurvára nincs szívhang, az embrió (ami legalább van!) csak 3 mm-es, és a méretek szerint 6. hét első napnál tartok még csak. A 7. hét hatodik naphoz képest ez elég nagy különbség, de biztos voltam benne, hogy az én ciklusomhoz nem lehet nemhogy órát, de egy babát se igazítani, mert sose volt igazán rendszeres, és amikor igen, akkor se volt sose 28 napos, inkább 30-35. Kései ovuláció +1 hét, kései beágyazódás +1 hét, máris kijön a majdnem kéthetes differencia (és akkor a ciklushosszt nem is vettem számításba).

Hiába van racionális magyarázat persze, én marhára aggódom, majdnem sírtam is, főleg mert a doki úgy adta elő, hogy hát, már kellett volna lennie szívhangnak, de végülis ekkora méretnél még oké, ha nincs (azt mondta, 6 mm-s embriónak ha nincs szívhangja, akkor az a terhesség vége), de akkor is, "ő örült volna, ha van", hát mondom b*meg, köszi, hát még én hogy örültem volna. Nem tűnt nagyon optimistának, azt mondta, most 50-50% van mindkét kimenetelre. Péntekre akart visszarendelni, de aznap nem leszünk itthon, úgyhogy hétfő délután fél 5 (jöjjön a csí!!!). Ja és vért is akkor vesznek végül, most azt mondta a doki, nem érdemes. (Érdekes amúgy, hogy mindenhol hogy rá vannak feszülve a hCG-hormon növekedésére, itt úgy tűnik, előbb az UH-t nézik, és csak utána a hCG-t, és nem kell hetente meg kétnaponta csekkolni, hogy duplázódik/növekszik-e.)

Tanulságok:

1. Legközelebb fölösleges orvoshoz menni legalább a 8. hétig, csak idegesítem magam, és az ilyen korai vetélést úgyse tudnák megelőzni (nem fogom tudni megállni).

2. Legközelebb (meg most is) fölösleges kiolvasni minden szart a neten, úgyis mindig minden verzióra lesz egy sztori (nem fogom tudni megállni).

3. Legközelebb kevesebb embernek mondom el a 12. hét előtt (talán meg fogom tudni állni).

De persze hol vagyunk még a legközelebbtől!...

Öröm az egyelőre még nem biztos, hogy ürömben, hogy ma nagyon-nagyon magam alá kerültem pár órára, úgyhogy ha jövő hétfőn rossz hírt kapunk, akkor az talán már nem fog annyira nagyon megrázni, mint ha teljesen váratlanul ért volna.