Tegnap megvolt a 24. heti vizit is, a Kisdedet sajnos nem láttam, mert ugye pár nappal korábban volt a nagy UH, kicsit csalódtam is, de jól jön másra azért az a +30 euró például cuki rugdalódzókra.
A dokinő úgy kommentálta az UH-eredményeket, hogy minden nagyon szép, nagyon jó, nagyon normális (!), és csak így tovább. A súlygyarapodásomra nem tett megjegyzést, pedig ha jól láttam, a legutóbbi vizsgálat óta eltelt négy hét alatt ÖT kilót bírtam hízni... Nagyon sok édeset eszem mostanában, és amikor sósat, akkor se éppen valami könnyed kis salátát. Kívánni úgy kimondottan nem kívánok semmit (csak a szénhidrátot bármilyen formában). Kíváncsi vagyok, vajon később lesz-e savanyú uborka eperfagyival-korszakom. A vérnyomásom továbbra is rendben.
Jövő kedden fogorvos, szerdán cukorterheléses vérvétel (brrrr). Nagyon nehezen viselnék egy esetleges diétát, úgyhogy ajánlom, hogy ne legyen terhességi diabéteszem.
Egyébként egyre nehezebben mozgok és kapok levegőt, nagyon hamar kifulladok, sajnos úgy érzékelem, hogy a bokám is vizesedik, pedig még a 10 fokot se éri el a napi hőmérséklet, mi lesz itt késő tavasszal?!, és éjszakánként szinte pontosan kétóránként ébredek pisilni. Ezzel meg is van a napi mozgás, mert a hálószobánk az emeleten, a wc a földszinten van... :P Napközben még mindig annyit pisilek csak, mint a nemterhes emberek, tök fura. Amúgy teljesen frissnek és fittnek érzem magam, szívesen mozgok (séta, túra, meg az úszás is tervben van, csak ahhoz kéne egy fürdőruha, ami rámjön), és szellemileg is teljesen önmagam vagyok (az első trimeszter ebből a szempontból olyan volt, mintha valami üvegbúra vagy vattaréteg alatt töltöttem volna).
 |
| Baba-lak 24 hetesen, sok pixellel |
Kicsit írnék a terhesség lelki oldaláról is. Rengeteget könnyebbedett a lelkem az első trimeszterhez képest, szerintem valahol a 20. hét környékén nyugodtam le végre, már nem hiszem azt, hogy mindenképp valami rossz fog történni. Naponta hetvenkilencszer nézem meg a legutóbbi UH-képeket, már tervezem, hogy a kis arcából hűtőmágnest csináltatok, szóval teljes rózsaszín köd. Borzasztó nehezen állok ellen a kétszáznyolcvanadik babaruhának, és utálom a fast fashion láncokat, amiért kihasználják a kismamák gyengeségét és cukibbnál cukibb cuccokat árulnak egész emberi összegekért. Számolom vissza a napokat a gyes kezdetéig (még 38 munkanap!), és igazából már alig várom a szülést, de persze csak legkorábban betöltött 37 hét után. :D Többen kérdezték már, hogy nem félek-e a szüléstől, de (még?) egyáltalán nem. Bentmaradni nem szoktak a babák, szóval valahogy csak kijön majd. Azért jelentkeztem egy háromalkalmas szülésfelkészítőre, majd májusban lesz, hogy még annyira se féljek, mint majd addigra valószínűleg fogok. :P
"Rengeteget könnyebbedett a lelkem az első trimeszterhez képest, szerintem valahol a 20. hét környékén nyugodtam le végre, már nem hiszem azt, hogy mindenképp valami rossz fog történni." <3 <3 <3 #változatoskommentjeim
VálaszTörlésSzia Kisvirág,
VálaszTörlésÖrülök, hogy jól vagy, a baba paraméterei pedig tökéletesek. ☺ Jaj, nagyon cuki a babalak!
Szerettem volna már kérdezni, hogyan élted meg a várandósságod elejét és meddig tartott elhinned, hogy ezúttal minden rendben lesz...de erre olyan nehéz rákérdezni... 😔
A lényeg az, hogy mostanra könnyebbedett a lelked, vagyis már a 20.hét óta át mered élni a boldogságot. ❤
Valahogy ilyesmire számítok én is a következő babánál, a félidő betöltése biztosan elhozza majd a nyugalmat.
Vigyázz magatokra, sok puszi 😘
Hát, ezt megfogalmazni is nehéz, meg ugye most már kicsit másképp is emlékszem vissza, de az első trimeszterben is végig volt egy nagyon erős pozitív megérzésem, szóval nem féltem kimondottan, hogy történni fog valami, de ott volt a TUDAT, hogy de történHET. Most is tudom nyilván, hogy bármi lehet, meg a szüléskor meg azután is bármi lehet, de ezekre úgy gondolok, "egészségesen", hogy ezek a dolgok másokkal történnek, nem velem. De érzelmileg sokkal könnyebb is úgy kötődni, hogy már látom az arcát, érzem a mozgását. Pár sejthez nem tudok.
Törlés