koronaszitu

Amikor az előző posztban írtam, hogy még hét hét a melóban, fogalmam se volt, hogy igazából még HÁROM NAPOM volt hátra a melóban - mármint helyileg. Csütörtök (márc. 12.) este* kezdett itt elharapódzni a koronahelyzet, egyik napról a másikra több tíz új beteget diagnosztizáltak, úgyhogy jól megijedtem** és írtam a főnökeimnek, hogy akkor én másnaptól itthonról dolgoznék. Nem volt ellenvetésük, sőt, de aztán pénteken napközben jött az e-mail, hogy hétfőtől mindenkit kérnek, aki csak meg tudja oldani, hogy a következő két hétben dolgozzon otthonról. Most ott tartunk, hogy az iskolák be vannak zárva (hétfő óta), és tegnap jelent meg a hír, hogy legkorábban április 20-n nyithatnak ki (ha egyáltalán, ugye). Szerintem én már a gyes kezdetéig (ápr. 27.) nem nagyon megyek dolgozni... 

Ebben a bezártságban úgy várom a 28. heti ctg-t meg ultrahangot, mint a megváltást, mert végre valamilyen céllal mehetek el itthonról, találkozhatok más emberekkel! (Még akkor is, ha az csak a nőgyógyászom és az asszisztense.) Már csak 12 nap. :P 

*Ráadásul csütörtök este úgy volt, hogy elutazom, de szerda este úgy döntöttem, nem megyek sehova, mert ki tudja. (Ld. lent.)

**A neten az terjed, hogy nem lehet bizonyítani, hogy a magzatra bármilyen (káros) hatással lenne, ha az anya elkapja a koronavírust, de engem pont ez aggaszt. Hónapok, évek, legrosszabb esetben évtizedek múlva fog csak kiderülni, hogy valami maradandó rendellenességet okoz(ott), amikor már késő lesz. Olyan illúzióim nincsenek, hogy én biztos nem fogom elkapni, de amit meg tudok tenni a saját magam és a születendő gyerekem védelmében, azt igyekszem megtenni. 

És Nálatok mi a helyzet?